Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúszoboszló, 2017)
Történettudomány - Kavecsánszki Máté: Az uralkodói méltóság tárgyi reprezentációi az Erdélyi Fejedelemségben
Kavecsánszki Máté dákként történő értelmezését ugyanakkor egyikük sem említi. A fentiekben már láthattuk, hogy a koronázásnak nem volt sem gyakorlati, sem politikai jelentősége az Oszmán Birodalom protokolljában, hiszen az uralkodói méltóságot nem a koronával fejezték ki. Való igaz, hogy a korona uralkodó jelvényként történő elutasítása ellenére a török forrásokban Bocskai mint király jelent meg,22 ez azonban nem bizonyítja azt, hogy a visszautasítást csak Bocatius találta volna ki. Feltétlenül hangsúlyozandó ugyanis, hogy Bocskai a felkelés kezdetekor nem rendelkezett semmilyen közjogi méltósággal, miközben tulajdonképpen törvényes uralkodója ellen lázadt fel. Ezért vált lényegi fontosságúvá számára az erdélyi fejedelmi cím megszerzése, amihez viszont szüksége volt az Oszmán Birodalom támogatására. A tizenöt éves háború politikai küzdelmei kedveztek e törekvésnek és Lalla Mehmed nagyvezír az 1604. novemberi okiratban - Bocskai álmosdi győzelmét és Kassa bevételét követően - nemcsak erdélyi fejedelemnek, hanem egyúttal magyar királynak is kinevezte Bocskait - jóllehet koronázásról ekkor még nem volt szó. Ez lehet az oka annak, hogy a fentebb említett török források királyként hivatkoznak rá — tehát már a nagyvezír általi koronázás előtt is. Ekkor került sor a fejedelmi jelvények megküldésére. Az okirat azonban nem helyettesíthette a hivatalos athnamét, amelyért - illetve a török katonai segítség részleteinek tisztázásáért -23 1605 tavaszán indított követséget Bocskai Isztambulba.24 Ez a követség kért uruk számára koronát. Az ötlet elnyerte Lalla Mehmed támogatását, aki úgy gondolta, hogy Bocskai (ellen)királlyá válásával - vagyis tényleges magyar királlyá koronázásával - áttörés érhető el a tizenöt éves háborúban. így 1605. májusában megszületetett a szultáni döntés a korona, és egyúttal a magyar királyi cím odaítéléséről Bocskai és örökösei számára. A követek így örökítették meg a történteket: „Az felséged parancziolattia szerén mihent el érem az Vezért semmit nem késem hanem kezönkhez vévén mindeneket és mit felségednek akarnak köldeni sietséggel mentek megiek Memhet Tihaiával és mindaz hátra maradott hadat kit felséged mellé rendeltettenek mind az pénzt botot záslót elvisem talán az Ur Isten égi sép koronátis ad felségednek kit bizonioson hidgien felséged hogy az Tárházból elvittek az Görögh Cziasar koronáiát s az végre vitte el az Vezér s nála vagion hogi felséged koronástassék megh vele de egyik ága el tört 22 Lásd Teszelszky 2006:241. 23 SzakálY 1988: 8-9. 24 G. Etényi- Horn -Szabó 2006: 184-185. 112
