Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúszoboszló, 2016)
Néprajztudomány - Sándor Eszter: Hajdúszoboszló temetőinek népművészete – A Soproni temető
Sándor Eszter hasonló kidolgozású, de szélesebb, laposabb kőlapból készült műkő sírkövek (27. kép) szintén ebben az időintervallumban készültek. Az 1950-es évektől nyertek egyre nagyobb teret a beton sírkövek, habár 1914-es datálású példányt is találtunk a Soproni temetőben. Általában jellemző rájuk a gránittal, műkővel való párosítás, amelyre az elhunyt adatai kerülnek, így az maradandóbb. Talán az 1930-as évek végéről származik az a betonból öntött sírkő, amely formabontó téglatestével, a tetején egy félgömbbel magasodott a temető bal szélén (26. kép). A sírköveken található díszek, jelképek, szimbólumok általánosan elterjedtek. Gránit, műkő obeliszkek esetén vésett díszítések készültek, szinte minden esetben szomorúfűz a fő motívum, illetve az A.B.F.R.A. rövidítés. A beton sírköveken, az anyag jellegéből adódóan, minden esetben dombormű a díszítés: virágcsokor magában vagy vázában, derékban kettétört fa (az életerős felnőtt halálának jelképe), kehely, koszorú, anya gyermekével stb. Mindegyikre találunk példát a város többi temetőjében is. Egy kivétel volt, amikor a betonon vésett díszítést találtunk, ezen élet- fa-jellegű motívum volt látható. Az áldásformula már csak szórványosan bukkant fel. A református vallást jelző jelkép, a kehely kevés helyen jelent meg: egy ízben lapos, műkő sírkövön vésett formában (30. kép), három alkalommal pedig betonon domborműként. Az elsőnél, mely az egyik legegyszerűbb a sírkövek között, csak az elhunyt neve és életkora szerepel. A többinél a feltételezhető készítés időpontja eléggé szétszór: 1914- es, 1951 -es és 1963-as évszám van rajtuk. Több személy szerepeltetése, illetve a hosszabb szövegezés jellemző a sírkövekre a fej fákkal ellentétben - ez a sírkő anyagából és az írható felület nagyságából, illetve a készíttetők anyagi helyzetéből is következik. Olyan általános formulákról és változataikról van szó, amelyek a sírköveken és fejfákon is gyakoriak: „Itt nyugszik...”, „Itt nyugosz- nak...”, „E csendes sír ölén nyugszanak...”, „Béke poraikra...”, „Béke hamvaira... ”. A sírköveknél gyakoribb, hogy az állíttatót is megnevezik, a fejfákon csak egy-két helyen találkozunk ilyennel. A fejfákon is előfordulnak az alábbi sírversek változatai: 50
