Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúszoboszló, 2016)
Egyéb írások - Balogh László: Az álmosd-diószegi csata és előzményei
Balogh László a Diószegtől északra lévő Egyed-puszta térségében zajlott: „... Istvánffy megrögzötten adorjáni ütközetnek nevezi az összecsapást, azonban az „Almosd nevű puszta falu” megnevezésnek lehet más magyarázata is. Diószegtől északra találjuk Egyed-pusztát. Helyén a XVI. század közepéig az Egged-Monostor a nevű község állt, melyben 77 család lakott. Ezt a helyet északról és nyugatról az Almás-patak völgye övezi. Elképzelhető, hogy a község az ütközet idején elhagyott, puszta-falu volt. A területet kevéssé ismerők könnyen összekeverhették Almosd, Almás és Egged nevét, például úgy, hogy> a helyet „az Almásnál lévő puszta faluként" nevezték meg. ” A csata akkor kezdődött el, amikor a császáriak serege Bocskai lesben álló csapata mellett elhaladt. Bocskai kiadta a parancsot a támadásra és heves kiabálás közepette, a hajdúk rárontottak az ellenségre. Nagy volt a meglepetés, mikor az átállt hajdúk rárohantak az ágyúkra, amit így nem tudtak ellenük használni. A hajdúkat a harc közben Lippai Balázs és Németi Balázs kapitányok vezették. A folyamatosan beérkező újabb hajdú csapatok hamarosan erőfölénybe kerültek, így a sziléziai lovasok inkább a gyalogsághoz való visszatérést választották, és együtt harcoltak velük. Bocskai valószínűleg pontos értesülésekkel rendelkezett Belgiojoso felvonulási tervéről. Tudta, hogy az ellenség ágyúk nélkül nem vállalkozhat ostromra, az ágyúk pedig Pezzen oszlopában vonultak, így ezek megsemmisítése lett a legfontosabb cél. A csapat Diószeg közelében, valószínűleg az Egyedi-erdőben várakozott. A megbeszélés szerint itt csatlakoztak volna hozzájuk Dampierre hajdúi is. Egyszer csak feltűnt az oszlop éle, de a Dampierre hajdúk többsége még nem érkezett be. Ebben az időben hallották meg az első lövéseket a híd felől, amely Pezzen lovasai és a hajdúk összecsapását jelezte. Nem vártak tovább, rárontottak a szekerekre, melyeken a málha mellett a zsoldosok családja utazott. A császári gyalogosok a szekerek védelmére keltek, és hamarosan a sziléziai lovasoknak a menetoszlop végén haladó csoportja is bekapcsolódott a harcba. Sikerült visszaverniük a támadást, azonban a fák közé menekült hajdúkat nem tudták üldözni. A harc rövid szünetében a zsoldosok összetolták a szekereket, és lekapcsolták az ágyúkat. Közben a hajdúkapitányoknak nehezen sikerült rendezni soraikat az erdőben, és még nyolcszor indultak rohamra. Dampierre hajdúinak újabban beérkező csoportjai is csatlakoztak hozzájuk. 268
