Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúszoboszló, 2016)
A Bihari Réven folytatott kutatás eredményei - Lovas Kiss Antal: A révi Sóvám-ünnepség hagyománya
Lovas Kiss Antal Összegzés Tanulmányomban a révi Sóvám-ünnep elemzésén keresztül arra igyekeztem rávilágítani, hogy a hagyományőrzés nem egy statikus állapot. Az összetartozást kifejező helyi ünnepek érzékenyen reagálnak a lokális társadalom életében zajló folyamatos változásokra. A hagyományőrzés mindig az egyéni és a közösségi identitásunkat meghatározó jelenünkről is szól, arról, hogy mit tartunk érdemesnek továbbvinni és felmutatni a múltunkból. A jelen a múlt által meghatározott, de a múlt is csak annyiban múlt, amennyiben az illető társadalom azt rekonstruálni képes, ekképp maga a múlt is a jelen interpretációs és rekonstrukciós képességétől függ.52 53 A révi Sóvám-ünnep példája annak, hogy a helyi szervezők, hogyan igyekeznek folyamatosan aktualizálni a lokális identitást kifejező ünnepet. Hogyan alkalmazkodnak a globalizációs hatásokhoz, hogyan igyekeznek kiaknázni a turizmusban rejlő lehetőségeket. Az idegenforgalom igényei is indokolják, hogy a Sóvám-ünnep két napja alatt a megszokottnál sokkal intenzívebb élet zajlik Réven. A dús programkínálat célja a helyiek és a településre érkező vendégek érdeklődésének felkeltése és élményigényük kielégítése, ezért a látványosságok folyamatosan bővülő és megújuló repertoárját kínálják a szervezők. A Sóvám-ünnep rendezvényeinek egy része a szórakozni vágyók elvárásainak kíván eleget tenni, ezek a zenés és gasztronómiai műsor- számok szinte minden falunap sztereotip elemei. Ugyanakkor elvárás az egyedi, új, meglepetésszerű programelemek beiktatása is, amelyeket a szervezők leginkább kulturális tradícióikból merítve teremtenek meg. A falunap rendezvényeit gyakran kollázsszerű egymásmellettiség jellemzi. A Sóvám-ünnep a történelmi idők kulturális örökségéből szubjektív módon összeválogatott és egymásmellé illesztett elemekből épül fel, ahol keveredik, és új jelentést kap - többek között - a 15. századi „aranykor” eszméje, a 18-20. századi néphagyomány és újabban II. Károly román király uralkodásának időszaka. Az élmény, amellyel a rendezvényeken résztvevők találkoznak, beavatottá teszi őket a helyi ünneplés rítusába. Az események részesévé válás emóciókat vált ki, az élményhez kapcsolódó viszony pedig megalapozza és fenntartja a tradíciót.'’3 Fontos hangsúlyozni, hogy ez a hatás, ha sokkal kisebb érzelmi töltettel is, de ma már az interneten keresztül is 52 Assmann 1999: 16 53 Szíjártó 2000: 16 208
