Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúszoboszló, 2016)
A Bihari Réven folytatott kutatás eredményei - Kavecsánszki Máté: A révi sóvám és a Sebes-Körös völgyi sószállítás a kezdetektől a kora újkorig
Kavecsánszki Máté Nem könnyen rekonstruálható az a jog- és birtoklástörténeti folyamat, amelynek eredményeképpen a révvámot beszedő Bertény mellett kialakult a tulajdonképpeni Rév település. Rév első említése csak a XIV. század elejéről való, az 1332 és 1337 közötti pápai tizedlajstromokból, de a bertényi vám kapcsán már 1257-ben említik portus Crysij néven, amely megjelölés Jakó Zsigmond szerint már többet jelent egyszerű révnél és egy kialakuló településre utalhat.33 A Révelő nevezetű település ugyanakkor az oklevelekben vélhetőn nem volt azonos Révvel, minden jel szerint a réviek kirajzása lehetett. A következőkben a Rév és Bertény közötti vámpolitikai kapcsolatot vizsgáljuk meg, ehhez azonban nagyvonalakban át kell tekintetünk a legkésőbb a 13. századtól meginduló vám- és birtokadományozási politikát. A birtok- és vámadományozások kora: XII-XIV. század A vámszedés joga eredendően a királyi felségjogból származott, vagyis nem az adott terület tulajdonlásából, ekképp viszont a birtokjog és a rajta való vámszedés joga nem feltétlenül jelentett azonosságot. Ez csak akkor tűnhetett így, amikor az adott vámszedőhely egyúttal királyi birtokokon feküdt, illetőleg a XIII. századtól, amikor az uralkodók sokszor egyszerre adományozták el a földbirtokot és a rajta található vámszedőhely jövedelmét.34 35 Az uralkodónak, mint a vámokból származó jövedelem eredendően kizárólagos tulajdonosának, lehetősége volt vámmentességet adományozni, sőt az adott vámszedő hely jövedelmének egy részéről vagy akár egészéről lemondani. Megfigyelhető, hogy a XI. és XII. században vámmentességet elsősorban az egyháznak adományoztak az uralkodók, ezzel segítve elő a sószállítás hatékonyságát, ezen keresztül az ország sóellátásának biztosítását. A sóvágást és a só szállítását eredetileg királyi várnépek (még korábban az Erdélyben élő bolgárok) végezték, akiket speciáls foglalkozásuk után „sahtos”-oknak neveztek,33 majd a helyükre a XII. és XIII. századtól kerültek főként német származású hospesek. Az egyházak belépése a szállítási-kereskedelmi folyamatba a politika szem33 „[■■■] tributi de Berthem, quod in portu Chrysij exigi consueuit [...]” - Wenzel VII: 476.; Wenzel IX. 400. Ez alapján lásd JAKÓ 1940: 330. 34 Vő. Weisz 2006: 19. 35 Györffy 1984: 906.; vő. Makkai 1986: 258.; a kifejezés etimológiájához és művelődéstörténeti értelmezéséhez lásd BENKŐ 1996: 65-72. 172
