Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúszoboszló, 2016)
A Bihari Réven folytatott kutatás eredményei - Kavecsánszki Máté: A révi sóvám és a Sebes-Körös völgyi sószállítás a kezdetektől a kora újkorig
Kavecsánszki Máté az természetesen az érintett területek benépesülésének kérdésével áll összefüggésben. Az Erdélyi-medence benépesülése a X. század második felében vette kezdetét, állandó magyar települések elsőként a Maros-Aranyos menti sóbányák körül jöttek létre.14 15 Biztosan tudjuk, hogy I. István király uralkodásának kezdetén a Maroson már szállítottak sót, hiszen azt Ajtony megvámolta. Az Ajtony elleni háború ürügyeként sokak említették éppen azt, hogy Ajtony a királyi (!) sószállítmányokat vámolta meg.13 Nincs okunk kételkedni abban, hogy a sótermelés döntő többsége a király tulajdonában lévő bányákból származott, illetőleg hogy ezek az aknák mind királyi birtokokon feküdtek.16 Az viszont már nem ennyire világos, hogy a Désen, Désaknán, Tordán, Kolozson, Széken és Vízaknán működő bányák és területük miképpen került a király tulajdonába.17 Abban sincs okunk kételkedni, hogy a só kitermelése királyi felségjog lehetett, de a szállításának, kereskedelmének királyi monopóliumával kapcsolatban már kritikusabbnak kell lennünk. Igen figyelemre méltó Zsámboki László fejtegetése, amikor is egy évtizedek óta berögzült esetleges történészi tévedésre hívja fel a figyelmet: Minthogy a sóbányászat eredendően királyi felségjog volt, ez szerinte megalapozatlanul vezetett ahhoz a következtetéshez, hogy a sóval történő kereskedelem is királyi monopólium lett volna. Vékony Gábor szintén amellett érvel, hogy a XI. században a sókereskedelemnek az állami hatalomtól független szervezete létezhetett, ami természetesen nem áll ellentétben a sóbányák királyi tulajdonlásának tényével.18 Zsámboki az 1924-ben megjelent és állítása szerint hatás nélkül maradt Paulinyi Oszkár-féle tanulmányra hivatkozva azt állítja, hogy a XII. és XIII. században a királynak még nem regálé joga, hanem birtokosi joga volt a sógazdaságban. Ebből következően viszont szerinte a szállításban és kereskedelemben nem lehetett monopóliuma. így Zsámboki arra a következtetésre jutott, hogy a királynak gazdaságilag jobban megérte a saját birtokán kitermelt sót egyéb aktorokkal (egyházakkal, majd vállalkozókkal) szál14 Bóna 1986: 233. 15 „usurpabat sibipotestatem super sales regis descendentes in Morosio, constituens in portibus eiusdem fluminis usque ad Tisciam tributarios et custodes conclusitque omnia sub tributo” Vő. KristÓ 2003: 100-101.; VÉKONY 2004: 657.; Györffy 1983: 334. 16 Szabó 2000: 23. Vő. KristÓ 2003: 150.; Zsoldos 1997: 26-27. 17 Zsámboki 1997a: 55. 18 VÉKONY 2004: 657. 168
