Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúszoboszló, 2016)
A Bihari Réven folytatott kutatás eredményei - P. Szalay Emőke: Rév református egyházának temploma és klenódiumai
P. SzalaY Emőke amelyek általában nagyobb méretű kuppával ellátottak, mint a katolikus kelyhek. Ennek magyarázata, hogy a református úrvacsoraosztás során minden hívő iszik a Jézus vérét jelképező borból, ezért van szükség nagyobb bortartó részre. Bizonyos tehát, hogy már formája alapján is református szertartási edényként készült. A harmonikus, arányos kehely kerek, gyűrűs peremű talpa domborodó sávval ellátott. A szár töréssel indulva kúposán emelkedik, majd hengeresen folytatódik. Felső harmada alatt találjuk a lapított, tagolt, derekán gyűrűvel ellátott pogácsa alakú nóduszt. A kúppá szintén a legkedveltebb formát követi, tulipánkehely alakú (5. kép). Az ötvöstárgyak díszítésénél a legelterjedtebb ötvöstechnika a domborítás, amely során az ezüstlemezbe belülről kalapálják bele a mintát. Ezzel a technikával készült a révi kehely díszítése a talp, a szár és a kúppá felületén. A talp szélén domborított szélű hólyagsor vonul. Ez a díszítmény nem előzmények nélküli. Elólyagsorok már a XVI. században megjelentek. A XVII. században elterjedt, majd a XVIII. században a debreceni kelyhek legjellegzetesebb mintasora lett. A kúppá alján lekerekített szélű, nyújtott levélsor húzódik, amely szinte kuppakosár-szerűen öleli körül az alját. Az ismert díszítőmotívumok mellett azonban megjelenik egy különleges díszítőelem, mely a szár alján fut körbe. A szimmetrikus, becsavarodó végű leveleken gránátalmához hasonló motívum ül, amelynek a népművészeti elemek között is megtaláljuk a hasonlóját, inkább tulipán megfogalmazásban. A motívumok szélét mély, vésett vonal határolja, ez szintén elterjedt ötvöstechnika volt. Hatására domborúbbnak tűnnek az egyes elemek. A külső szirmokon félkörívben vékony cizellált vonalak sorakoznak. A becsavarodó szirmok közül egy lángszerű levél emelkedik, közöttük egy újabb, ugyancsak kedvelt ötvöstechnikával kialakított háttér jelenik meg. A poncolással, azaz vékony tűvel beütögetett felületet nevezték a XVII. században cápázottnak, mivel a cápabőrre emlékeztetett rücskös felületével (6. kép). A kuppán az alsó részt lezáró függőleges vonalsor felett négy domború, gyűrűs szélű, karéjos peremű medalion látható, bennük református szimbólumok. Elsőként poncolt keretezésben fekvő könyv, a Biblia, rajta kehely. Ez a kettős motívum a XIX. században jelenik meg ebben az összetételben (7. kép.). A következő medalionban a XVII. századtól kezdve kedvelt, a református templomok szószékkoronáján éppen a Tiszántúlon gyakran látható, a református egyház szimbólumának tekintett kitárt szárnyú, begyét 138
