Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúszoboszló, 2016)
A Bihari Réven folytatott kutatás eredményei - P. Szalay Emőke: Rév református egyházának temploma és klenódiumai
RÉV REFORMÁTUS EGYHÁZÁNAK TEMPLOMA ÉS KLENÓDIUMAI Annak következtében, hogy a szent cselekmények, a sákramen- tumok, az úrvacsora osztás és a keresztelés céljaira használt tárgyakra semmilyen előírás nem vonatkozott, a hívek olyan edényekkel tisztelték meg egyházukat, amelyeket értékesnek és méltónak véltek, amelyek az adott korban ismert és elfogadott formát követtek. Nem különböztek az akkor elterjedt és kedvelt asztali edényektől, kelyhektől, poharaktól, tálaktól és kannáktól. A református egyház liturgikus használatú edényei közé az évszázadok alatt tehát minden olyan anyagú és formájú edény bekerülhetett, amelyet megfelelőnek éreztek ezekre a célokra. Ebben a tényben rejlik a református egyház emlékanyagának egyik fontos jelentősége. A gyülekezetekben a mai napig megtalálhatók az elmúlt századok asztali edényei, amelyek a mindennapi használatban elkoptak, eltűntek. Ez a magyarázata annak, hogy a református egyházközségek szinte felbecsülhetetlen tárházai a régi korok iparművészeti tárgyainak, de a népművészet alkotásai is megtalálhatók közöttük. Ötvösmunkák a református klenódiumok sorában Az iparművészet fogalmába tartoznak a különböző fémekkel foglalkozó művességek, köztük elsőként a nemesfémekből alkotó ötvösség. Az ötvösség különleges helyet foglal el a kézműves tevékenységek között. Míg a többi mívesség esetében az alkotott tárgyak anyaga kevésbé értékes, az ötvösműveknél az alapanyag - többnyire ezüst -, önmagában is értéket képvisel. A XIX. században más kézműves mesterségekhez hasonlóan az ötvösségben is elindult a hanyatlás. A korábbi századokkal ellentétben, amikor az egyházi megrendelések és az arisztokrácia, a nemesség számára készültek a sokszor kiemelkedő ötvösremekek, ekkor megjelent a polgárság mint felvevő közönség. Az általános igény részükről szerényebb tárgyakra irányult. Másrészt a hanyatláshoz hozzájárult a gépesedés elterjedése, a sorozatgyártás, ami a kézimunka kiszorulását eredményezte. Az egyházművészet problémája a XX. század elején az érdeklődés középpontjában került. A Magyar Iparművészet c. folyóirat sorozatosan vissza-visszatért erre a kérdésre. Talán a legsokrétübben 1912-ben foglalkoztak a témával. Az általános körüljárás mellett külön-külön szóltak pl. a fémmunkákról. Bár természetesen a szerzők elsősorban a katolikus egyházművészet kérdéseit boncolgatták. 135
