Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúszoboszló, 2016)
A Bihari Réven folytatott kutatás eredményei - P. Szalay Emőke: Rév református egyházának temploma és klenódiumai
P. Szál ay Emőke dés során ment végbe. Az iparművészeiben az anyag határozza meg az alkotást, megszabja a formát a tartalom és forma egységében. Az iparművészet, mint szó volt róla, a művészetekhez sorolható. Természetesen a művészetek más ágaihoz hasonlóan mindenkor az adott kor művészeti stílusa határozza meg. Az európai művészeti stílusok: a romanika, gótika, reneszánsz, barokk, rokokó, klasszicizmus meghatározó hatása minden iparművészeti tárgyon megfigyelhető. A XIX. század közepén a klasszicizmust a historizmus követte, amely nem újabb stílus, hanem a korábbi stílusok utánzása, újraélesztése volt. Ezt az időszakot a neostílusok jellemzik. A stíluskeveredés nagyjából a századfordulóig tartott, amikor megszületett az utolsó új, a művészetek minden ágára kiterjedő stílus, a szecesszió. A XX. század elején a neostílusok elemei a szecesszióban még megmaradtak, sőt ötvöződtek annak jellegzetes elemeivel. A református liturgikus tárgyak másik csoportja a népművészet témakörébe tartozik. A népművészet a parasztság tárgyalkotó, tárgyakat díszítő művészete. A népművészetben nincsenek dísztárgyak, a díszítések használati tárgyakon jelennek meg. Míg az iparművészeti tárgyakat a művészeti stílusok határozzák meg, a népművészetben a parasztság által elfogadott hagyomány alapján alakulnak a formák és a díszítmények. Évszázadokig egymás mellett, de egymástól függetlenül élt az iparművészet és a népművészet. A XIX. század végén, a XX. század elején, a szecesszióban támadt fel az érdeklődés a népművészet iránt, ekkor fordultak tudatosan az iparművészek a népművészet felé. A templom Míg a katolikus egyház vonatkozásában az egyházművészet fogalma már a XIX. század végén közismert volt, református egyházművészetről még a XX. század elején sem beszéltek. Sőt elterjedt volt az a vélekedés, hogy a református egyház művészetellenes. Ez a reformáció kezdeti időszakának eseményei alapján alakult ki, amikor az 1550-es években a képtilalom jegyében az új hit hívei a templomokból kiszórták az oltárokat, mivel Istent nem lehet ábrázolni. A templomokat díszítő falképeket az utókor szempontjából szerencsésen lemeszelték, melynek következtében, még ha töredékesen is, de fennmaradtak a középkori freskók. A református templomokat a gyülekezet szenteli meg, amelyet a reformáció a központba akart helyezni. Ezt tükrözi a református templomok belső térszerkezete. A szószék a templom közepén áll, a padok előt130
