Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)

Néprajztudomány, kulturális antropológia - Kavecsánszki Máté: A vendéglátó-kultúra hagyományai Hajdúszoboszlón

Sándor Eszter

A tűzfal lezárását különböző módokon oldották meg, a felhasznált anyag természetesen függött a környezettől. Nádas területeken nádból korcolták az oromzatot, míg a vesszőből font oromzat, melyet sárral tapasztottak és meszeltek, de akár csupaszon is hagyhattak, országos elter- jedésű volt.16 A 19. század második felében vált általánossá a falazott, vakolt és festett oromzat, elsősorban hatósági előírások nyomán. A nád- és vesszőoromzatokkal ellentétben, ahol a díszítés legtöbbször kimerült a különböző alakú szellőzőnyílásokban, a kőből, vályogból és téglából falazott vértelken minden esetben van padláslyuk, és gyakran dekorálták vakolatdíszekkel is (évszám, tulajdonos nevének kezdőbetűi, stilizált virágok stb.).17

Hajdú-Bihar megyében Debrecen gyakorolt nagy hatást a környező települések építészetére. így jelentek meg Hajdúszoboszlón is azok a véghomlokzatos házak, ahol az oromzat alsó falsíkját attikaszerűen megemelték,18 hogy a polgárházakhoz hasonlóan oldalhomlokzatosak legyenek19 (1-2. kép).

1. kép: Oldalhomlokzatossá alakított véghomlokzatos ház. Keleti utca

16 Cseri 1997: 132.; Füzes 1981: 107.

17 Füzes 1981: 108.; Cseri 1997: 132.

18 Balassa 2002: 164.

19 Dankó 1967: 397-399. 23-24-25. számú képek.

76