Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Néprajztudomány, kulturális antropológia - Lovas Kiss Antal: A hajdúszoboszlói lovas reprezentáció hagyománya
Lovas Kiss Antal Összegzés A 21. század elején tovább él az 1927-ben alapított bandérium szellemisége, a lovasok reprezentáns részét képezik a város ünnepi struktúrájának. A bandérium városi ünnepélyekhez kötött eredeti díszelgő szerepköre elsődleges, de a bandérium tagjai több városi rendezvényen és a környék településein is ellátnak díszelgő vagy hagyományőrző szerepköröket. A hajdúszoboszlói lovasélet több rendezvényen is megnyilvánulási teret kap, ahol megmutatkozik, hogy egyre sokrétűbbé válik a 21. századi lovasélet. A lovas hajdúhagyományok látványos deklarálása jó lehetőséget kínál a lósport népszerűsítésére is. A 20. század második felében egyre inkább elnőiesedett a lovasreprezentáció, a fiú és férfi lovasok inkább a versenysportra koncentrálnak. Mivel a rendszerváltást követően a lovardákat privatizálták, a tsz-ek állatai pedig nagyrészt magánkézbe kerültek szinte megoldhatatlan problémaként jelentkezik a lóállomány jelentős csökkenése és a lótartás költségessége. Az 1927-ben megalakult Hajdúszoboszlói Bocskai lovas bandérium egy önálló független testületként jött létre, saját választott vezetőséggel, amely önálló rendezvényekből szerzett bevételekből fedezte kiadásait. A mai civil szerveződések nem azonos, hanem folytatólagos reprezentációs struktúrát valósítanak meg. Reagálnak arra a tényre, hogy 20. század folyamán a lótartás a lovak szerepe teljesen átalakult. Míg az évszázad elején a lovas díszelgésben a lovas ember hadászati, társadalmi jelentőségének lenyomata bontakozott ki, addig a 21. századra a reprezentációban szerepet kap az ismeretterjesztés és a lovas sportok és szabadidős tevékenységek iránti érdeklődés élénkítése is. A lótartás visszaszorulásával pedig hangsúlyosabbá vált a bandériumi szokáskör díszelgő lovas elemeiben a hagyományőrző jelleg. 50
