Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Múzeumpedagógia, múzeumi közművelődés - Illésházy Katalin Anna: „Ki játszik ilyet, majd megmondom milyet?” – Tanulmány a népi játszóházakról
Illésházy Katalin Anna ■ 1 Nem voltak korábbi tanulmányai hasonló témában 2 Tanult tanul kézműves mesterséget 4. ábra: Tanfolyamra való jelentkezést megelőző korábbi kézműves tanulmányok aránya 2.3. A népi játszóházon résztvevők életkori megoszlása A népi játszóházak általában a gyermekeknek szólnak, a tanfolyam tananyaga is hozzájuk illeszkedik, így tanulmányomban én is általánosságban a gyerekek szerepét hangsúlyozom a játszóházakon, de ez nem kizárólagos. A népi játszóházak bármely korosztálynak szólhatnak. A gyerekeket elkísérhetik szüleik, nagyobb testvéreik, akik szintén részt vehetnek a foglalkozásokon, sőt a programot akár fiatalok, felnőttek számára is kialakíthatják. Ezeken az alkalmakon mind a három játszóházas programtípus megjelenhet. Tény, hogy legnagyobb számban az óvodástól az általános iskolás kor végéig szólítják meg a gyerekeket a játszóházak. A megkérdezett hallgatók szintén óvodás (3-5 éves) kortól a 14 év körüli korosztálynak tartanak foglalkozásokat. Ez az az időszak, amikor a gyerekek a legfogékonyabbak erre a területre. „A gyermek alkotó ereje 6—12 éves kora között a legnagyobb. (...) A gyermek fejlődő szervezete kiválasztja és felhasználja képességei (érzékszervek, erő, ügyesség, alkotó hajlamok) fejlesztésére a környezet adottságait, ugyanekkor hatalmas ütemben fejlődik a társas élet alakítására (barátkozás, vetélkedés, közösségi érzés, a morális és esztétikai érzék fejlesztése). (...) A gyermekkornak ebben a szakaszában figyelhetjük meg leginkább a gyermekjáték két fő eredetét: az emberi környezet utánzását és a gyermek alkotó hozzájárulását a kapott 464
