Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)

Tudománytörténet - Ujváry Zoltán: Zoltai Lajos pályarajza

Ujváry Zoltán

méltatásban is helyesen szerepel, hogy Zoltai, mint múzeumigazgató kapta meg a dísztoktori címet.)

Az egyetem tehát már akkor is felülemelkedett a hivatalnoki szemléleten és méltányolta a tudományos értékeket. Idejekorán észrevette Zoltai kiemelkedő tevékenységét. A rector magnificus a következőket mondotta ünnepi beszédében: „Zoltai Lajos debreceni múzeumi igazgató, az igazi tudós szinte félénk szerénységével visszavonulva a múltak országába, hangyaszorgalommal gyűjti össze és rendezgeti városunkban az emberi tudás, munka és tökéletesedés fegyvereit. Az ilyen emberek a nemzeteknek és az egész emberiségnek legnagyobb hősei, mert ők nemcsak a jelen múló dicsőségéért, hanem a jövendőért is harcolnak s tért és időt legyőzve az emberi nem életét, változatos történetét egy önmagát folyton megújító egységes szellemi folyamattá kötik egybe. ”

Zoltai szerénysége kitűnik válaszbeszédéből. Idézem őt is: „Érzem végül azt is, hogy ez a mostani ünneplés nem csupán az én munkám és foglalkozásom eredményeinek a megbecsülése, hanem igénytelen személyem közvetítésével tulajdonképpen annak az intézménynek a méltánylása és dicsérete, amelyet úgyszólván megnyitása óta szolgálni szerencsém van, és amelynek hivatása, jelentősége megkettőződött, mióta Debrecen egyetemi várossá lett. Éppen azért... e mai ünneplésnek fénye beragyogja kedves munkatársaimat is. És én készséggel megosztom velük a mai nap dicsőségét, akikkel dolgoztam és dolgozom, fáradoztam és fáradozom a múzeum fejlesztésének munkájában. ”

Ily szerényen élt és dolgozott nyugdíjazása után is. Sérelmeit félretette, hiszen mindennél jobban szerette hivatását. Az új múzeum megnyitása után még kilenc évet élt. Rendkívül termékeny esztendők voltak azok. Bejárogatott a múzeumba, a levéltárba, a kollégiumba és írta cikkeit, tanulmányait. Szomorú szívvel érte meg a nálánál fiatalabb Löfkovits Artúr halálát 1935-ben és a még fiatalabb Ecsedi István hirtelen halálát 1936-ban.

Az ő szíve 1939. augusztus 29-én szűnt meg dobogni. Mi most hálásan gondolunk a nagy elődre, s reméljük Zoltai Lajos életművéről, gazdag munkásságáról megemlékeznek majd a jövő nemzedékei is.

408