Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Tudománytörténet - Ujváry Zoltán: Zoltai Lajos pályarajza
Ujváry Zoltán lépéseket tette. Zoltai azonnal felismerte, hogy legalább két múzeumi tudományágban alapos ismeretet kell szereznie. Elsősorban is azért, hogy a Löfkovits gyűjteményt megfelelően be tudja leltározni, illetőleg a további munkák során ő maga is vezethessen régészeti ásatást és gyűjthessen néprajzi tárgyakat. Ezen a téren is - tudatos önképzéssel - jelentős eredményt ért el. Felásatta a Debrecen határán elpusztult falvak temetőit és a régi sírhalmokat. Értékes anyag került felszínre, amivel nemcsak a múzeum gazdagodott, hanem a magyar régészeti irodalom is. Például olyan közleményekkel, mint: Debrecen vidékének kő- és bronzkora, vagy Húsz avar temető a debreceni Ondód- pusztán. Egyes vélemények szerint a régészetnél is nagyobb vonzalmat érzett a néprajz iránt. Az idevonatkozó érdeklődése már a levéltári kutatás kapcsán is megnyilvánult. A 16-18. századi oklevelekből, különböző forrásokból gazdag történeti-néprajzi anyagot tárt fel a régi településhálózatról, építkezésről, a lakóház belső berendezéseiről, a viseletről, a pásztorkodásról, és számos más témáról. Helyszíni kutatóútjai során a múzeum számára tárgyakat, eszközöket gyűjtött. Recens néprajzi anyagot jegyzett le tanyasi parasztemberektől és pásztoroktól. Itt talán nem érdektelen megemlítenünk Herman Ottóval való kapcsolatát. Személyesen nem találkoztak, de 1905-től 1914-ig, Herman Ottó haláláig állandó levelezésben álltak. Zoltai Herman Ottó néprajzi kérdéseire küldött válaszokat, gyakran olyan részletességgel, hogy egy-egy válasz, mint önálló tanulmány is megállta a helyét. A múzeum és a tudományos munka teljesen betöltötték Zoltai Lajos életét. Régészeti ásatások, néprajzi gyűjtések, leltározások és egyéb belső múzeumi feladatok mellett szerkesztette a Debreceni Képes Kalendáriumot is. S közben az első világháború viharait is át kellett vészelnie. Munkatársa, Ecsedi István bevonult katonának. A múzeumot bezárták és minden munkát szüneteltettek. Löfkovits igazgató családjával együtt Budapestre menekült. Zoltai maradt és a múzeum kincseit a földbe rejtette. Nem sokkal később, 1916-ban az akkori főispán Zoltai Lajost - érdemei elismeréséül - tiszteletbeli múzeumigazgatóvá nevezte ki. Az elásott múzeumi kincsek, tárgyak kiemelésére csak a román megszállás után került sor. Sőregi János írja, hogy Zoltai undorral figyelte a hullarablók módjára betolakodott románok garázdálkodásait és lealacsonyító intézkedéseit. Zoltai erről az időről cikket is írt a Képes Kalendáriumban Oláhok Debrecenben címmel. Nagy megkönnyebbülést 406
