Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Természettudomány - Novák Tibor: Hajdúszoboszló természeti adottságai és értékei
Hajdúszoboszló természeti adottságai ... A WRB talajosztályozást alkalmazó ISRIC soil grid adatbázis alapján a terület leggyakoribb referencia csoportjai a Phaeozem, Chernozem, Vertisol, Solonchak és Solonetz referencia csoportok. Növénytani értékek A város területe növény földrajzi értelemben a Pannoniam, azaz Pannon flóratartomány, Eupannonicum, azaz a Nagyalföld flóravidékének Crisicum, azaz Tiszántúli flórajárásához tartozik. Az emberi tevékenység meghatározóvá válását megelőzően a flóravidékre elsősorban a lösz, az ártéri, mocsári, és sziki vegetáció volt jellemző, annak jellegzetes fajaival. Hajdúszoboszló területének jelentős részén az előforduló termőtalajok kiemelkedő termőképessége és a mezőgazdasági célú használat korai elterjedése miatt a természetes vegetáció visszaszorulása már az újkőkortól kezdetét vette.42 Természetes erdők, erdőssztyeppek a város határában ezért nem maradtak fenn, de a korai földművelés hatására a löszpuszták természetes vegetációja is korán eltűnt. A jellegzetes löszgyep fajokkal nagyobb összefüggő állomány formájában ezért nem találkozhatunk, csupán csak zártkertek mezsgyéiben, árokpartokon, erdőszegélyekben és kunhalmok gyepfoltjaiban43 fordulnak elő szórványosan. A szikes gyepterületek nagyobb arányú fennmaradásukat kedvezőtlenebb talajadottságaiknak köszönhetik. Mivel ezek a vízhatás következtében szántóföldi művelésre nem, csupán legeltetésre voltak alkalmasak, ezért természetes növényzetüket a hagyományos legeltetéssel történő hasznosítás hatására inkább csak módosult, de nem tűnt el olyan mértékben, mint a löszpusztákról. A védett és Natura 2000-es területeken kívül Hajdúszoboszló területén részletes botanikai felmérés nem folyt, így a növénytani értékek jellemzésében a kistájra vonatkozó általános leírásokra44 45 illetve szórványos botanikai adatokra támaszkodhatunk. A város Hajdúháthoz tartozó részén természetes növényzetről nem beszélhetünk, az csak töredékekben maradt fenn. Ezek eredetileg a pannóniai sztyepprétek és száraz gyepek (Festucion rupicolae Soó 1940)4:’ csoportjába tartozó társulások lehettek. A tájra jellemző fajokkal 42 SOÓ 1959: 17. 43 TÓTH-TÓTH 2004: 180. 44 Lovas 1975.; Szujkó-Lacza 1982.; Király et al. 2008. 45 Király et al. 2008: 244-249. 389
