Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Néprajztudomány, kulturális antropológia - Lovas Kiss Antal: A hajdúszoboszlói lovas reprezentáció hagyománya
A Hajdúszoboszlói lovas reprezentáció... ráncolása is rájuk hárult. A nagy szakértelmet és sok időt igénylő munka kapcsán Sánta Imréné (Fekete Lídia) és Dede Imréné (Görög Zsófia) neve maradt fent. Az ő munkájukat éves komenció fizetésével is elismerték a tehetősebb bandériumi tagok. A bandérium népszerűségét jelzi, hogy az alakuló ülést követően is folyamatosan növekedett a tagság. A bandérium nem állandó létszámú szervezet volt folyamatosan változott a résztvevő lovasok és lovak köre, rendszeres gyakorlást igényelt.7Az alapvetően civil paraszti tevékenységet folytató jelentkezők számára a katonai lovas hagyományok, a katonás fegyelem jelentett értéket, mintaképül szolgált. Alapvetően azonban a bandérium lóval bánni tudó, lovaglásban is jártas idősebb és fiatalabb gazdaemberekből tevődött össze. Legtöbbjük már belovagolt, saját lovon ült. A szereplés előtt egy-két alkalommal jöttek össze, hogy a csapatban történő lovaglás a katonásan, lovassági vezényszóra egyszerre tudják végrehajtani. Irányításuk és kiképzésük egy századparancsnok és két szakaszparancsnok (Császi Antal, Szilágyi Mihály, Lénárt Gyula) irányítása alá tartozott (1. kép). Nem volt könnyű dolguk, mert a hétköznapokban paraszti munkát végző egyesületi tagok és (többnyire) igavonó lovaik kiképzése sok gyakorlást kívánt. Az alakias, katonás díszelgő elemek elsajátításában segítségükre voltak azok a tagok, akik korábban lovas fegyvernemnél szolgáltak. Hajdúszoboszló 1927. október 27-én adott otthont országos szintű ünneplésnek, amely soránHorthy Miklós kormányzó felavatta a református templomkertben felállított I. világháborúban elesett 1051 szoboszlói hősi halottemlékművét, valamint sor került a fövényfürdő és a villanytelep hivatalos átadására is. Az ünnepség lehetőséget kínált a frissen megalakult bandérium szereplésére is. A közel hetvenfős újonnan alakult bandérium Császi Antal vezetésével az ünnepségre érkező államfő négyes fogatát az állomásról az ünnepség színhelyére -és vissza- kísérte (2. kép). A hetvenfős alakulat impozáns jellegére abból is következtethetünk, hogy a korabeli bandériumok többnyire nem haladták meg a tíz főt.8A helyi társadalom büszkesége egy - feltehetően - anekdotában is megnyilvánult, amely szerint a fegyelmezett lovasok láttán a kormányzóval érkezettmagasrangúvendégek óriási csodálkozásuknak adtak hangot. Az egyik idős katonatiszt megjegyezte: „Ha nem látnám a lovasok közti 7 Hetey 1988: 175. 8 A hagyományos civisbandériumok többnyire 10 főnél nem voltak nagyobbak.Például 1896-ban és 1906-ban is 10 fős cívisbandériumokról írnak egyes beszámolók. 33
