Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Művészettörténet, iparművészet-történet, építészettörténet - Virányi Zsolt: Hajdúszoboszló épített öröksége, műemlékei
Virányi Zsolt tok részint a szabad ég alatt, részint félszerekben, ólakban voltak. A módos gazdák cselédsége a kertben, az ólban lakott. Az istállónak padlása nem volt. A füst a tűzhely fölötti pendelykéményen, vagy többnyire az ajtón át távozott. A kerteket a jószág trágyájából készített garádgyával vették körül. Gyakori volt a fecskerakással, vagy vályogból készült tapasztott kerítés. Amikor a 18. század folyamán megindul a kertségekbe a kiköltözés, a lakóépületek nyomán a kertségek képe megváltozik, megindul a telkek aprózódása, a beépítés sűrűbb lesz. A kisebb telkeken már csak korlátozottan folytatódott az állattartás, ezért az ezt kiszolgáló épületek mérete is változott. A külső és belső telkek egyenrangúvá válásával a belső telkeken is megjelentek az istállók, különböző ólak, szénatárolók, udvarra vagy kerítésbe épített górék, melyekből ma is sok látható. Érdemes néhány szóban megemlékezni a település jellegzetes föld alatti építményéről, a búzavermekről, mely körül annyi vita és szabályozás volt. A gabonavermek gyakran az utcafronton, útfélen, az utcán voltak, s így sok balesetnek voltak okozói. A XVIII. század második felében a hatóságok különböző rendeleteket hoznak a vermek bevágásáról, a városból való kitelepítésükről, őrzésükről stb. 1778-ban Csanády Sámuel hajdúkerületi főkapitány Hajdúszoboszlóról írásban utasítja a hajdúvárosokat a vermek kitelepítéséről. Minden bizonnyal ennek lett a következménye, hogy Hajdúszoboszlón a vermek egy részét betömték és a városon kívül készítették el. A városon kívüli vermek emlékét őrzi a várostól északnyugatra a Lovas utca melletti határrész Veremalja elnevezése. A hivatalos iratok Szoboszlón 1773-ban a Pusztafalunak nevezett városrészen, jóval korábban, 1722-ben pedig Kösélyszegen említenek vermeket. A századfordulón a gabona tartására már többnyire fennálló gabonatárolókat építettek. Inkább a kevesebb gabonával rendelkező szegényebbek készítettek ilyen építményeket, amelyek az 1920-as évekre már mind eltűntek. Ecsedi István egyik művében bemutat egy boglyakemence alakú, mintegy 2 méter magas, nádból, sárból épült gabonatárolót. Hajdúszoboszlón mindkét gabonatároló típus ismeretes volt, mára mindkettő eltűnt a gyakorlatból. A módos gazdák a századfordulótól kezdődően hombárban tárolták a gabonát, a szegényebbek pedig többnyire a kamrában vagy a tornácon elhelyezett ládában tartották. Megemlítjük még a kukorica tárolására készített górét, amely az Alföldön széles körben ismeretes, s napjainkig használatos. Rendszerint a kert határán oldallal az utcafrontra építették.11 11 RÁCZ 1975: 167-186. 310
