Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Művészettörténet, iparművészet-történet, építészettörténet - Virányi Zsolt: Hajdúszoboszló épített öröksége, műemlékei
Virányi Zsolt Innen nyílik a pitvar, mely rendesen nyitott tűzhellyel bír, a falakon szép tisztán tartott cserép tálak és edények vannak ízléses sorban elhelyezve, és az ún. korsószék. A pitvarból jobbra és balra egy-egy ajtó vezet egy kisebb és egy nagyobb szobába, ritkán a tornác végén van még egy bejáró egy kis szűk szobába, mely kamarának vagy úgynevezett katona kvártélynak használtatik. A tágasabb szoba szolgál a családnak rendes lakhelyül, hova télen az egész család apraja-nagyja bevonul, itt elmaradhatatlan a nagy boglyakemence, mely majdnem a szoba 1/4 részét elfoglalja s annak egyik szegletében, méter magas alapon, tört kerek kúp alakban épült, körül van padkával, belső szegletében a sut, a gyermekek fekhelye. Külső oldalán a fal mellett a kuckó, mely trónszerűleg valamely felnőttebb családtag ülő és egyszersmind melegedő helyéül szolgál. A szoba talaja földes, szépen sárga földdel bemázolva, falai tisztán meszelve. A kisebb szoba cseléd lakásul vagy éléstárul használtatik s itt a gerendán egy vagy több jól besózott, részben megfüstölt szalonna függ le.” A századfordulótól napjainkig a lakóházépítés nagy változáson ment át. A XIX. századi építkezésre jellemző épületek már csak csekély számban láthatók. A hajdúszoboszlói falusias lakóházak tipikus és jellemző jegyeit a még meglevő mintegy 100-150 éves épületek jól mutatják. Ilyen a Fehér u. 10. szám alatti háromosztatú, tornácos, náddal fedett nyeregtetős, valószínűleg több mint 100 éves lakóház. Az épület nem közvetlenül az utca vonalában épült, előtte kis kert van. Az utcai homlokzaton két ablak nyílik, melyek 6 üvegmezőre osztottak. Az udvari oldal utca felé eső részén tornác húzódik, melyet az utca felőli végén egykor kis ajtó zárt le. Az udvar felöli végét az ún. kisház határolja, amelynek a fala a tornác szélességében emelkedik. A tornácot három faoszlop tartja, melyek a felső részen ún. apácarácsos áttört lezárást kaptak. A fal feltehetően „tehénganés” sárból vagy vályogból készült. A ház oromzata függőleges deszkázattal kialakított, a deszkaelemek kapcsolódását lécezés takarja. A „padlukak” szív alakban lettek kifűrészelve. A deszkaorom felső háromszöge napsugaras mintával készült (4. kép).8 A korabeli leírások alapján az ilyen jellegű lakóházak utca felőli szobája, az ún. nagyház döngölt földpadlós volt. A középső helyiségnek, az ún. pi- tarnak eredetileg nem volt ablaka, közepén tűzpadka, felette szabadkémény volt. A hátsó szoba, az ún. kisház úgyszintén földes volt. A szabadkémények többségét tűzveszélyességük miatt már a XX. század első 8 Oromzatáról Sándor Eszter is ír jelen évkönyvbeli tanulmányában. (A szerkesztő megjegyzése.) 306
