Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)

Művészettörténet, iparművészet-történet, építészettörténet - P. Szalay Emőke: A reneszánsztól az art decoig – A hajdúszováti református egyház úrasztali poharai

A RENESZÁNSZTÓL AZ ART DECOIG

tatódik. A szár alul széles, domború gyűrűből indul, felette baluszteres, a kúppá tulipánkehely.13

A díszítés vésett és domborműves technikával készült. A talpon karéjokban tölgylevélsor, felette sarkukra állított négyzetekben váltakozik egy szőlőleveles, szőlőfürtös ág és búzakalász csokor. A száron, a kúppá alján domború levélsor. A kúppá alsó felén kuppakosárszerűen a talp díszítménye ismétlődik, alul levélsor, felül áttört, négyzetes lezáró sor (3. kép).

3. kép: Kehely, 1844 (fénykép: Winter Erzsébet)

A kehely formája az előző kehelyhez képest változott. A talp sima, kerek, a kúppá hasonlóan sima. Ez már tiszta klasszicizmus. A díszítés hasonlóan a klasszicizmusban gyökerezik. Ekkor jelenik meg a kely- heken a szőlőíurt-búzakalász református egyházi szimbólumként.

13 Felirata: „Anya Sz. Ecclésia saját költségén buzgoságból készítette őszutó 5 dik 1844. Jelzéssel. Készült: 1844. Méretek: talp átm.: 17,3 cm száj átm.: 11,2 cm m.: 28,8 cm. Képszám: MG_2882-6a, 2893a.

295