Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Művészettörténet, iparművészet-történet, építészettörténet - P. Szalay Emőke: A reneszánsztól az art decoig – A hajdúszováti református egyház úrasztali poharai
P. Szalay Emőke sése nyújthat segítséget a készítési hely és idő meghatározásához, esetlegesen a készítő mester nevének megállapításához. A közeli Debrecenben a XVI. század közepétől kezdve tudunk ötvös céh működéséről. Az eddigi kutatás már jelentős számú debreceni ötvöstárgyat tárt fel, közöttük a XVII. században legtöbb a talpas pohár.6 A XVII. századi debreceni mesterek között mindenki készített talpas poharat. Ha ezekkel összevetjük a szováti egyház edényét, sikerül hasonló formájú és díszítésű példányokat felfedezni. A Debreceni Jánosként azonosított mesternek jelentős számú poharát ismerjük. Közös jellegzetességük, hogy a talpgyűrű minden esetben sima, hullámszalag nélküli. A jelenleg nevéhez kapcsolt tíz pohár közül egyik sem azonos a szováti pohárral, de szinte mindegyiken találunk olyan jellegzetes díszítőelemet, amely a mi poharunkon is megtalálható. Ilyen a talp szélén és a talpgyűrű két oldalán lévő ívekből és vonalakból összeállított koszorúminta, a jellegzetes rombusz és a verejtékesepp. Az utóbbi két ornamentum Debreceni János ötvös talán legpompásabb művén, a hajdúböszörményi gyülekezet poharán láthatók, amely 1637-es évszámmal ellátott. Ennek alapján a szováti pohár is feltehetőleg az 1630-as évek táján készülhetett.7 A pohár feltételezett készítési ideje a fent idézett templomépítésre vonatkozó adattal, az 1640. évvel, kapcsolatba hozható. Talán a templom felépítése után kerülhetett a klenódiumok közé. XVIII. század - barokk stílus - kehely A XVIII. század már a következő művészettörténeti stílus, a barokk időszaka, az ellenreformáció stílusának is szokták nevezni. A reneszánsz nyugalmával és kiszámítottságával szemben a barokkot a mozgalmasság, méltóságteljesség jellemzi. Természetesen az iparművészeti tárgyakon, köztük az ötvösműveken is megjelennek a barokk sajátosságai.A XVIII. századi kelyheket az előző században készült hasonló edényekhez viszonyítva azok nyugodtabb formájával szemben a nyugtalanság jellemzi. A szováti egyház aranyozott réz kelyhe domborított, vésett díszítésű. A kehely talpa, amely a XVII. században általában sima kerek volt, 6Zoltai 1936., B. Bobrovszky 1980., P. Szalay 2001. 7 Felirata: „SZOVÁTI ECCLESIA SZÁMÁRA Való”. Jelzés nélkül. Készült: XVII. század. Méretek: talp átm.: 7,2 cm száj átm.: 8,4 cm m.: 16,6 cm. Képszám: MG_2901-03a. Közölve P. SZALAY 2001: 34. 36. 139., MREJT (Magyar református egyházak javainak tára), Debreceni Egyházmegye 3. kötet. (Megjelenés alatt) 292
