Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Művészettörténet, iparművészet-történet, építészettörténet - P. Szalay Emőke: A reneszánsztól az art decoig – A hajdúszováti református egyház úrasztali poharai
P. Szalay Emőke P. Szalay Emőke A RENESZÁNSZTÓL AZ ART DECOIG A hajdúszováti református egyház úrasztali poharai A reformáció terjedése során a XVI. század közepén először a debrecen- egervölgyi zsinat rendelkezik 1562-ben a szertartási edényekre vonatkozóan. A zsinat hitvallása külön foglalkozik az úrvacsora edényeivel: „Az írás ívóeszközről vagy pohárról emlékezik. Tehát mindennémű edényeket, akár üveg, akár fa vagy arany, ezüst és cserép legyenek vagy rézből vagy bármiféle ércből készültek, elfogadjuk, csak a visszaélés, fényűzés, babona és botrány legyenek eltávoztatva”.1 Annak következtében, hogy a szent cselekmények, a sákramen- tumok, az úrvacsora osztás és a keresztelés céljaira használt tárgyakra semmilyen előírás nem vonatkozott, a hívek olyan edényekkel tisztelték meg egyházukat, amelyeket értékesnek és méltónak véltek, amelyek az adott korban ismert és elfogadott formát követtek. Nem különböztek a saját korukban elterjedt és kedvelt asztali edényektől, kelyhektől, poharaktól, tálaktól és kannáktól. A református egyházba az évszázadok alatt tehát minden olyan anyagú és formájú edény bekerülhetett, amelyet megfelelőnek éreztek ezekre a célokra. Ebben a tényben rejlik a református egyház emlékanyagának egyik fontos jelentősége. A gyülekezetekben a mai napig megtalálhatók az elmúlt századok asztali edényei. Ez a magyarázata annak, hogy a református egyházközségek szinte felbecsülhetetlen tárházai a régi korok iparművészeti tárgyainak, de a népművészet alkotásai is megtalálhatók közöttük. A református egyház szertartási tárgyainak száma viszonylag kevés. A református úrvacsoraosztás két szín alatt történik. A szertartáson résztvevők, akik a konfirmáláson vallást tettek hitükről, mindnyájan részesülnek nemcsak a Krisztus testét jelképező kenyérből, hanem a vérét jelképező borból is. A „szent asztalhoz való készületeket” az úrvacsorái pohár, a kenyérosztó tál és a boroskanna alkotja. A református egyházban a legszentebbnek tartott edény az úrasztali borospohár. Mint láttuk, a debrecen1 KISS 1882: 58. 288
