Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Művészettörténet, iparművészet-történet, építészettörténet - Szoboszlai Lilla: Képzőművészeti gyűjtemények Hajdúszoboszlón
SzoBoszLAi Lilla Kádár az 1960-as években indult alkotói munkásságával párhuzamosan kezdett foglalkozni gyűjtéssel. A gyűjtemény magja párizsi kiállítás-szervezéseihez kapcsolódik: a különböző műfajokban rendezett tárlatok alkotói Kádárnak adományozták a kiállításokon szereplő munkáikat. Ezeknek többsége elsősorban műfaj beli és nem stílusbeli egységet mutat, ezért jelentős kvalitásbeli különbségek jellemzik. Szisztematikusabbá és koncepciózusabbá vált a gyűjtemény, amikor olyan darabokkal gyarapodott, melyeket Kádár az évtizedek során alkotóktól kapott vagy velük cserélt. Kádárnak az első rajzokat Holló László ajándékozta. A mester a fiatal pályakezdőt nem csak művészanyagokkal látta el, hanem saját ceruzarajzaival is. A később, képzőművészeti főiskolai mestereitől (Bernáth Aurél, Főnyi Géza) kapott képek saját képzőművészeti múltjának ma is fontos és féltve őrzött dokumentumai. Kádár, a képzőművész-gyűjtő 1936-ban született Debrecenben. Első, még gyerekkori tájképét a város melletti Józsa falusias környezete inspirálta. A Táj tehénnel nem egy avantgárd műcím, hanem nagyon is valóságos, realista tájképet jelöl. Kádár, a főiskolára kerülését követően, mint annyi más Bernáth-tanítvány, szellemileg és stílusában is követte mesterét. A hazai szűk képzőművészeti tér a fiatal festőt emigrálásra késztette - 1969-ben Jugoszlávián át, rövid római tartózkodást követően Párizsba utazott. Egy szót sem beszélt franciául, de megérkezését követően már kiállításokat szervezett az emigráns magyar művészek munkáiból a Square Vergennes-n működő párizsi magyar házban. A már több évtizede emigrációban élő magyar művészekkel személyes ismeretségeket kötött, csere útján hozzájuthatott alkotásaikhoz. De csere útján szerezte meg Braque, Le Corbusier és Picasso egy-egy nyomatát is. Kádár Magyarországról expresszív-fígurális festőként indult, Párizsban megérintette a szürrealizmus, majd a formateremtés absztraktabb irányzatai felé fordult. 1969-ben készítette első correspondence art (mail-art) borítékait, amelyek országokat, földrészeket kötöttek össze, művészi üzeneteket továbbítottak egy másik kultúra felé. A műfajt mediális sokszínűség jellemezte, a borítékok, bélyegek, pecsétek mellett a küldeményre helyezett tárgyak a címzett számára üzenetekké tömörültek. Ezek a kis levél nagyságú „üzenetművek” váltak hosszú időre a kapcsolatteremtés, a kapcsolati háló 258
