Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Történettudomány - Nagy István: „Az üllő és kalapács közé jutottunk…” – Thököly Imre alakja a magyar történetírásban
Nagy István az 1630-40-es évektől a török források az Orta Madzsar (’Közép- Magyarország’) elnevezéssel illettek.74 75 A Porta így nem csupán támogatta, de ki is használta a Habsburg-ellenes mozgalmakat. Az 1530- as években Perényi Pétert, a század végén Báthori István országbírót, majd Bocskai Istvánt és Bethlen Gábort akarták felhasználni céljaik megvalósítására. Az 1660-as években hatalmi vákuum alagkult ki az Orta Madzsar területén, Thököly uralma alá hajtotta a területet, és ki is terjesztette azt. A Habsburgoktól függetleníteni akarta és török vazallusként megtartani az egész Magyar Királyságot. Ezzel célja találkozott az oszmánokéval. „Közben nem vette észre, hogy a török szövetségeséből annak eszközévé, másfél évszázada formált katonapolitikai elgondolásának egyik végrehajtójává vált. Az Orta Madzsar országrész ugyanis török találmány volt.”77 Varga J. szerint ezzel követett el hibát Thököly, melyet egy még súlyosabbal tetézett: a kahlenbergi csata és a sorozatos török vereségek után is a török oldalon maradt. Döntése morális (nem keresztény ügyet szolgált), katonai (rosszul mérte fel az erőviszonyokat) és politikai szempontból (a kuruc mozgalom retrográd vonásainak, az ország megosztottságának fenntartása, a „Magyarország a kereszténység ellensége” toposz elterjedése tevékenysége következtében) hibáztatható. Helyzetét végül a török ásták alá jóvátehetetlenül, amikor 1685-ben börtönbe vetették a Habsburg-béke reményében. Az 1978-as hajdúszoboszlói konferenciáról eredményeit áttekintve R. Várkonyi Ágnes kiemeli: „Túlhaladottnak minősült az a megrögzött vélemény, mintha a felső-magyarországi fejedelemség eleve a török kreációja lett volna.”76 A fentiek alapján már ebből az egy mondatból is kiderül, hogy Varga J. megállapításaival vitatkozva sokkal pozitívabban értékeli Thököly Imre történelmi szerepét. R. Várkonyi Ágnes ebben a tanulmányában Szekfű Gyulát idézve megállapítja, Thököly történelmi jelentőségét vizsgálva alapkérdés, hogy segítette vagy gátolta a magyar önállóság esélyeit az európai hatalmi átrendeződés idején. Mégis a felkelés európai érdekekkel való összefüggése szinte teljesen feledésbe merült, mint írja. „Thököly történelmi jelentősége, megértésének kulcsa a kor jellegében rejlik. Ez a 74 Varga J. 2004: 65. 75 Varga J. 2004: 67. 76 R. VÁRKONYI 2005: 366. 218
