Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)

Történettudomány - Nagy István: „Az üllő és kalapács közé jutottunk…” – Thököly Imre alakja a magyar történetírásban

„AZ ÜLLŐ ÉS KALAPÁCS KÖZÉ JUTOTTUNK...” zéreitől eltérően parancsolni tudott seregének, és annak kockáztatása nél­kül találta meg ellenfele gyenge pontját.22 Angyal az 1683. évvel kapcsolatban mond ítéletet Thököly politi­kusi képességeiről: „Eddig oly jól sikerült fogásai nem állották ki a nagy európai válság próbáját. A politikában ép úgy, mint a harcztéren csak a «kis háborúnak» volt mestere. Biztosan mozgott a hazai viszonyok hatá­rai közt, nagy ügyességgel győzte le Wesselényit s Telekit és a szerencsés körülményektől segítve, visszaszorította Ausztriát. De számolnia kellett azzal a kérdéssel is, hogy az idegen hatalmak érdekeinek találkozása és összeütközése mennyiben biztosíthatják vállalkozása sikerét s e kérdésre a választ többnyire vágyai határozták meg.”23 Hiú és hiszékeny termé­szetnek írja le a kuruc fejedelmet, aki maga is elhitte azt, amit másokkal akart elhitetni.24 25 Vágyai és reményei téves helyzetfelismerést generáltak, egyaránt rosszul értelmezte XIV. Lajos és I. Lipót politikáját. A török hatalmát olyan hatalmasnak vélte, melynek nem lehet ellenállni. Azt hit­te, Bocskai, Bethlen és Rákóczi György politikáját folytatja, de nem vette figyelembe a körülmények megváltozását és azt, hogy elődei támaszkod­hattak Erdélyre, mint bázisra, ő azonban nem. Angyal szerint Thökölynek óvatosabbnak kellett volna lennie látva, hogy XI. Ince pápa a törökelle­nes nemzetközi összefogást szervezi, valamint hogy a német birodalmi rendek is támogatják Lipótot.23 Személyes sorsában a török melletti kitar­tása oda vezetett, hogy 1685 után „a török hadsereg egyik kiválóbb tiszt­jévé lett, ki régi jelentőségét csak futólag nyerte vissza.”26 Acsády Ignác pozitívabb képet fest Thökölyről. Sokoldalú tehetségnek tartja, aki nem tűrte, hogy mások irányítsák: „De érvényesíteni tudta magát, mert a természet is uralkodásra teremtette. Tudott vezetni, irányt adni, parancsolni, kormányozni. E mellett bátor katona volt, sőt a pénzzel is tudott bánni; kitünően gazdálkodott s a legsúlyosabb gondok közt sem hanyagolta el jószágai kezelését. Czéljai érdekében nem riadt vissza fáradságtól, munkától s erejét nem oly módon vesztegette el, mint atyja tette volt. Ivogatott ő is olykor-olykor. De nem az ivást tekintette életczélnak. A nemes erények egész sora egyesült benne s eleinte munkája nem is maradt áldatlan. Gyorsan megnyerte a 22 Angyal 1888:224-225. 23 Angyal 1889:59. 24 Angyal 1889: 60. 25 Angyal 1889: 65. 26 Angyal 1889: 161. 203

Next

/
Oldalképek
Tartalom