Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Történettudomány - Nagy István: „Az üllő és kalapács közé jutottunk…” – Thököly Imre alakja a magyar történetírásban
,AZ ÜLLŐ ÉS KALAPÁCS KÖZÉ JUTOTTUNK... Magyarországon. Az egész nemesség tisztelettel tekint erre az ifjúra, akiben nem kevesebb az okosság és a határozottság, mint egy 50 éves férfiban.”4 5 Koháry István, Fülek várkapitánya viszont miután elfogták, állítólag „törökkel béllett pártos pribéknek” nevezte." Maga Thököly is érezte helyzetének visszásságát, ezért írhatta XI. Ince pápának 1684. április 12-én kelt levelében a címben is idézett szavakat: „Az üllő és kalapács közé jutottunk, ne ítéljen el tehát Szentséged rosszakaróim sugalmára, ha fenmaradásunk érdekében egyedüli szövetségesünkre támaszkodom.”6 Az egykorú vélemények azonban nem adnak biztos fogódzót értékeléséhez, hiszen a kortársak sem voltak mentesek politikai vagy vallási elfogultságoktól. A történészek természetesen kritikával kezelik ezeket, és rámutatnak, milyen személyes indítékok, politikai érdekek és szándékok befolyásolták a véleményalkotók megnyilatkozásait. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szakma egységesen ítélte és ítéli meg a „kuruc királynak” a magyar történelemben betöltött szerepét, Thököly vitatott személyiség maradt. Az értékítéletek megalkotásába időnként tudományon kívüli szempontok is szerepet játszottak, amint azt látni fogjuk. Koháry István idézett szavai megfogalmazzák a kuruc fejedelem negatív értékelésének legfőbb eredőjét, „törökösségét”. Kalmár János a 2007-ben Hajdúszoboszlón rendezett konferencián vizsgálta napjaink történetírásának Thököly-képét, ezen belül elsősorban a „törökösség” kérdése érdekelte.7 Vitathatatlannak tartja, hogy a politikus-katona megítélésében az érzelmi tényező fontos szerepet játszott. Ezt azzal magyarázza, hogy a protestáns vallásszabadságért és egy idegen, a társadalom széles rétegei számára nehezen elviselhető kormányzat ellen vezetett felkelést, mely ilyen módon a „nemzeti függetlenségért” vívott harcként jelent meg a köztudatban. Ugyanakkor a török szövetségeseként küzdött, ezért megítélése nem egyértelműen pozitív. Kalmár kiemeli, hogy az 1970-es évektől a tudományos elemzések egyre inkább eltávolodtak mind az osztályharcos, mind a nemzeti-függetlenségi ideológia korlátáitól, ami lehetővé tette a Thököly-kor árnyaltabb megítélését. Ebből az időszakból Benczédi László tanulmányait és 4BENCZÉDI 1985: 1226. 5 Varga J. 2004:57. 6 Idézi Angyal 1889: 110. 7 Kalmár 2010. 199
