Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Néprajztudomány, kulturális antropológia - Simándi László: „Páros kiskés a zsebembe, de éllës!” – A régi debreceni késesség, és hagyományos debreceni bicskatípusok a Déri Múzeum és a Bocskai István Múzeum gyűjteményében
Simándi László formációtöredék, a kor bicska-áraival kapcsolatban. A filmben egyébként láthatunk pároskést is használat közben, a pásztorok ebédjét bemutató jelenetben. Valamint a bicskával falatozó pásztorokat látván hiteles képet kaphatunk a kor hortobágyi pásztorainak étkezési szokásairól. Debreceni típusú bicskák a debreceni Déri Múzeum gyűjteményében A debreceni Déri Múzeum néprajzi gyűjteményében is található jó néhány darab a helyi sajátosságnak tekinthető bicskafajták közül. Ezeket volt lehetőségen tüzetesen tanulmányozni, így sok hasznos információt és tapasztalatot nyertem kutatómunkám során a témával kapcsolatban, melyekből következtetéseim és megállapításaim nagy részét nyertem, vagy a már meglévőket alátámasztották, netán cáfolták. A Déri Múzeum gyűjteményében huszonnégy darab, a debreceni típusúakhoz sorolható bicskát, illetve oldalvillát bocsátottak rendelkezésemre a néprajzi gyűjtemény muzeológusai, melyekről a Képmelléklet tartalmaz tárgyfotókat. Farvillás kések a Déri Múzeum gyűjteményében Farvillás késekből öt darab található a néprajzi raktárban. Ezek mindegyike megfelel a típus általános leírásánál számba vett tulajdonságoknak. Hosszúságuk, kinyitva 20-24 centiméter. Mindegyik darabnak megvan a villája is, azonban csak háromból lehet kihúzni, a másik kettőbe bele van szorulva a farvilla (V. 1925.76., V. 1936.41. leltári számúak). A pengéje mind az ötnek ép, egyiküknek a sok köszörüléstől igencsak el van keskenyedve (V.1936.41. leltári számú), a többi bicskán viszont jól megfigyelhető a típusra jellemző széles pengeforma. A pengéje mindnek behajtható. Mindegyik pengén található valamilyen jel. Két darabon (Sz.1907.999. és V.1936.41. leltári számúak) „SzF” monogram, egy másikon (V. 1936.49. leltári számú) „K” betű van a pengébe ütve, továbbá az Sz.1909.333. leltári számú darabon egy fektetett „V” van a pengén, a V.1925.76. leltári számún pedig „JP”, talán „IP” formájú beütés van. A pengejel - ahogyan azt korábban tárgyaltam - vagy a készítőt jelzi, vagy pengecserére utal. A „K” pengejelű darab (V. 1936.49. leltári számmal) - mely Ecsedi István hagyatékából származik -, kartonján azonban az szerepel, hogy „Németi debreceni késes munkája”. A pengékkel kapcsolatban érdemes még megjegyezni, hogy egyik farvillás kés pengéjén sincs 114
