Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Néprajztudomány, kulturális antropológia - Simándi László: „Páros kiskés a zsebembe, de éllës!” – A régi debreceni késesség, és hagyományos debreceni bicskatípusok a Déri Múzeum és a Bocskai István Múzeum gyűjteményében
Simándi László bizonyos rendszert alkotva. A Déri Múzeum egyik farvillás késének nyelében azonban berakásos díszítés is van, a szegecsek között. Sajnos az egyik oldalából már kiesett, de a helye ott is tisztán látszik. A szegecses díszítést tehát jellemzőnek mondhatjuk, de nem kizárólagosnak, hiszen ez a díszítési mód helyet adhatott más díszítőtechnikának is. A villák apró nyele is szaruból készült, hátsó oldalukra reszelővei keresztben mélyedést képeztek, így jobb fogás esett rajta, könnyebben lehetett kihúzni a nyélből és használni, de magát a formát is szebbé, érdekesebbé tette. Emellett a szegecses díszítést is használták a villanyeleken. A villák is acélból készültek, ágai egy tőről indulnak, nem közvetlenül a nyélből állnak ki külön-külön. A két ág négyszög keresztmetszetű, a vége felé folyamatosan hegyesedik, és szét felé nyílik. Ez biztosítja a villa nyélbe való szorulását, bedugáskor a két ágat ujjainkkal kissé össze kell nyomni. Ez a típus tehát az egybeépített kés és villa kezdetlegesebb formája. A maga korában igazi újítás lehetett, de a két evőeszköz ilyen formájú egybeépítése nem feltétlenül előnyös a funkciót tekintve. Ez a kis kétágú villa például, nyilvánvalóan használható étkezéshez, de korántsem mondható praktikusnak, kényelmesnek méretei és arányai miatt. Kocsis Ferenc - a régi debreceni késesség hagyományainak mai képviselője - pedig még más, szakmai jellegű hátrányaira is felhívja a figyelmet. Ezeknek a bicskáknak a pengéje például feltűnően széles, erősnek tűnik, tálungjuk11 azonban keskeny, a penge forgástengelyét képező szegecs sok esetben szinte teljesen a nyél, pontosabban a hakni szélére esik. Valamint a típus méreteihez képest arányaiban rövid a rugó - nyilvánvalóan a kés farába járó villa miatt. így a penge ki- és behajtásakor a rugó túl nagy terhelésnek van kitéve, mely kihat az azt tartó szegecseken keresztül a platinákra is. így elmondhatjuk, hogy a farvillás bicska erős, már- már robosztus külsejéhez képest egyes daraboknak a szerkezete gyenge. Ugyanakkor itt újra idézném Ecsedi szavait: „Hatalmas pengével, erős nyakkal láttatja el a nyúzáshoz... ",11 12 Ugyanebben a művében még egyszer megerősíti ezt: „Az így feldíszített és felboglározott erős hüvelybe jön aztán a nyúzáshoz szükséges kemény nyakú hatalmas behajtás kése”.13 Ez tehát azt bizonyítja, hogy esetleges szerkezeti gyengeségei elle11 A penge nyélbe nyúló része, az ebbe fürt lyukon keresztül fut a tengelyszegecs, ami körül elfordul a penge. 12 Ecsedi 1914: 150. 13 Ecsedi 1914: 225. 108
