Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúszoboszló, 2014)
Muzeológiai tanulmányok - Nagy Ibolya: A Bocskai István Múzeum textilgyűjteményének gyarapítási tendenciái
A két világháború között, a földbirtokosok és gazdatisztek révén divatossá váló bricsesznadrágos öltözék és a hozzáillő, boltban vásárolt kabát, kalap szintén esküvői szokástárgyként került a textilgyüjteménybe. A sort 1940-es évekbeli férfi télikabát, kalap nyitja és jellemző, hogy ebből az időszakból a férfiviseletek teljesebbek, mint a nőiek. Összetartozó női kabát és fejrevaló kevés van: fekete bársonykabát díszes cérna- gombokkal, amihez mintás fekete selyemkendőt vásároltak debreceni üzletben, 1930-körül. 1986-os gyűjtésű ez is, mint a fekete posztóból készült, anyagával azonos, rátétes virág és fekete fátyol díszes újasszonyi kalap az 1920-as évekből, vagy az elegáns, lapos tetejű, széles karimájú posztó-selyem férfikalap, belsejében a tulajdonos fém monogramjával. A múzeum legszebb vőlegényi öltözete egy igen jómódú szoboszlói gazdaparaszt család egyik férfitagjáé, 1942 januárjára készült. Fekete plüssbár- sony kucsma, perzsagalléros, fekete tükörposztóból készült hosszú télikabát, fekete kamgarn bricsesznadrág és zakó (Bíró férfiszabó munkája), fekete, hegyesre szabott szövet-selyem mellény. Ajándékoztak egy csizmát is az öltözékhez, ezt Gáti József Hunyadi utcai cipész készítette, az esküvőn nem ezt viselték, hanem boltban vettek hegyes orrú keményszárú csizmát (2008.9.1.-2008.9.3.3.). Egy másik ajándékozással egy 1956-ban viselt teljes esküvői öltözet került a múzeumba: mintás fehér selyem hosszú ujjú ruha, mirtusszal, fátyollal (2002.10.1-2.), perzsagalléros fekete gyapjú félkabát, fekete szövet két soros zakó bricsesznadrág- gal, mellénnyel. Az esküvői ing varrónői munka, fehér lenvászon, de mellrésze-gallérja csíkra szőtt damaszt. A keményszárú, fonatdíszes, rakott sarkú csizma eredeti, a fekete nyírtbársony széles szalagos kalap, formája, karimája szerint megegyezik az eredetivel (2002.61.1. 2002.63.1.). A két világháború közötti női viseletét hajdúszoboszlói gyűjtésből díszes ruhagallérok, hólos- szalagos fekete szoknya, fodros- zsinóros fekete szövetruha, fekete selyemszoknya, fekete zsorzsett újasz- szonyi ruha (1928), fekete zsorzsett kontyoló ruha (1937) képviseli, míg hajdúböszörményi iparos-tisztviselő családtól divatlapból varrt ruha, elegáns női vendégfogadó köntösök (pongyolák) kerültek a gyűjteménybe. A két világháború közötti időszakból reprezentatív együttese került gyűjteményünkbe a fehérhímzéses textíliáknak. A néprajzi szakirodalom a „gazdag, színes, erőteljes" hímzésanyaggal szemben a fehérhímzésnek kisebb jelentőséget tulajdonít. E megítélésben szerepet játszik, hogy ez egy jóval későbbi hímzéstechnika, mint az archaikus geometrikus vagy szálszámolásos. Feltehető, hogy a fehérhímzés megjelenése 48
