Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúszoboszló, 2014)
Történeti szaktanulmányok - Nyakas Miklós: A hajdúk felkelése és a letelepítő Bocskai
is a Korpona körül és a távolabbi falvakban elhelyezett hajdúhadak garantálták. Korponán a bécsi békét előkészítő tárgyalások november 24-től december 3-áig folytak, s amikor híre ment, hogy az előzetes feltételekről megállapodás született, s a hajdúkérdésre megoldás nem történt, gyakorlatilag zendülés tört ki. A hajdúság, mint igazi katonaelem, a békekötésben ugyanis ellenérdekelt volt. A fejedelem, egész tekintélyét latba vetve öt álló napig alkudozott a december 8-dikán, Korponára bejött hajdúkapitányokkal. Csak öt nap után, sok ajándékkal és tetemes készpénzzel tudták őket rábírni, hogy a kiegyezés gondolatába belenyugodjanak.14 Az intézkedések között a legmaradandóbb a hajdúság Magna Chartája, a híres szabadalomlevél. Az oklevél bő terjedelemben, nagy gonddal lett kiállítva, amely azt bizonyítja, hogy Bocskai annak kiállítására számíthatott, azt előkészítette, s csak a kiadás konkrét körülményeiben történhettek zavarok. Az oklevél 9254 hajdúvitéz tényleges nemesítését tartalmazza, nekik adva a „Szabolcs vármegyében létező és ezelőtt a mi tokaji várunkhoz tartozott Kálló egész városunkat, hasonlóul Nánás, Dorog és Varjas pusztabirtokainkat és Hadház, Vámospércs, Sima és Vid nevezetű birtokbeli részjószágainkat. Bocskai szemmel láthatóan a szerencsi gyűlésen megfogalmazott formulát alkalmazta, amely minden bizonnyal az ő sugalmazására született. A hajdúkérdés letelepítéssel való rendezését mások is felvetették, sőt Lengyelországban Báthory István alatt híre járta, hogy a „király magyarokkal akarja Livóniát benépesíteni."15 Bocskai a hajdútelepítéssel mégis sajátosan újat és maradandót alkotott, amelynek érdemén az sem változtat, hogy kényszerhelyzetben cselekedett, zsoldfizetésre nem lévén pénze. Szemmel láthatóan figyelembe vette a székely szabadságot, s bizonyos helyi, bihari előzményeket, amelyek a más jellegű kismarjai kiváltságolásnál is megmutatkoztak. A birtokok a tokaji vár uradalmához tartoztak, Kálló kivételével, amely a legtöbb gondot okozza, s végül Böszörmény lett helyette hajdúváros. Rejtélyes továbbá azért is, mert a bécsi béke Káliót visszaadta a Kállayaknak. Fontos kiemelnünk, hogy az adományozott birtokok tulajdonképpen hódolt helyek, s Bocskai célja szemlátomást az volt, hogy a magyar végvári rendszer Kálló és Tokaj közti hiányzó részét a hajdútele14 Károlyi 1890:665. 15 Nyakas 2005b: 7 - 13. 252
