Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúszoboszló, 2014)

Néprajzi szaktanulmányok - Zákány Marianna: Református temetkezés Derecskén

re bíztak, ha a szülőknek volt halottjuk.53 A ravatalozást követően elindult a gyászmenet a temetőbe. A tiszteletes és a kántor ment elől, utánuk pedig a hozzátartozók. A koporsót gyászkocsira tették. Ez egy fedett, üvegablakos, díszes, fekete színű halottas hintó volt, amelyet két ló húzott.54 Ezekre szintén fekete leplet terítettek.

12. kép: Gyászkocsi Koroknai Lukács hajtóval. Mögötte a koporsóvivők éppen cserélnek.

A gyászmenet lassan haladt, miközben a lelkész vezetésével és a pár főből álló kórus kíséretével végig énekeltek. A menet a templom felé haladt, ahol megálltak egy rövid időre. A gyászolók a templomban az Úr asztala köré gyülekeztek és a tiszteletes itt is mondott egy rövid prédikációt. A koporsót a kocsin hagyták, amire addig a kocsis vigyázott. Általában a templom déli oldalán a Templomkert felől várakozott. Innen haladtak tovább a temetőbe. Miután megérkeztek négyen, közeli barátok, vagy rokonok levették a kocsiról a koporsót és két rudat helyeztek alá, majd kézben vitték a sírgödörig. * 54

33 özv. Zákány Józsefné szíves közlése

54 id. Zákány József szíves közlése

AII. világháborút követően a kocsi és a lovak a TSZ tulajdonában voltak. A hajtó Sípos János, Koszi Imre, Erdei Imre és Koroknai Lukács volt.

214