Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúszoboszló, 2014)
Néprajzi szaktanulmányok - Simon Krisztián: Falunap és lokális szellemi kulturális örökség Sárrétudvariban
mentek. Másodnapon szintén templomba mentek, majd este bált rendeztek. A szilveszteri óévbúcsúztatás különféle hangkeltő eszközökkel (pergetés, csengők, kolompok rázása, dudafújás) történt a gyerekek részéről, míg az asszonyok minél hosszabb rétest sütöttek (életük hosszára való varázslásként), az este templomba mentek, ahol fekete terítő volt elhelyezve az úrasztalán, az asszonyok, lányok pedig szintén fekete kendőben érkeztek az óévet temetni, míg a fiatalabb fiúk az ablakok alatt kántáltak. A férfiak este sokan mentek szilveszterezni, amíg a nők otthon maradtak, virrasztották az óesztendőt. Éjfélkor eloltották a lámpát, majd a ház közepén elhelyezett széket is átugrották, majd az alvó gyerekeket is átugratták azon, hogy megérjék a következő évet. Az 1950-es években jellemző volt a kapulopás, amelyet legfőképp lányos házaktól oroztak el (vagy a lányokra, vagy azok szüleire való harag miatt), kivitték egy adott helyre és letették, esetleg sárba tették, másnap pedig ment a keresgélés. Másnap a kölcsönkérés és adás tiltott volt, az istentisztelet vasárnapi módon folyt, amikor is a születettek, házasodottak és meghaltak számát olvasta fel a lelkész nemek szerint. A férfiak jártak újévet köszönteni, kántálni is, „oda jártak, ahol italt lehetett kapni."13 A farsangi mulatozásokat eleinte büntette a református egyház, ám később ez enyhült. Zeneesték, táncmulatságok voltak, illetve tél vége felé rendezték a tánciskolái bálokat is az '50-es és '60-as évek során, amelyeknek a művelődési ház adott helyet. (Madar a húshagyó keddtől nagypéntekig tartó időszakot jelöli csak bál és lakodalom nélküli időszaknak). A húshagyó keddi népszokás kapcsán is a baromfivészt elkerülő varázsló szokást említ, amikor is ijesztőnek, tollas-zsidónak, cigányasszonynak, a nők férfi, a férfiak női ruhába öltöztek fel azt elkerülni. Virágvasárnap délelőttjén templomba mentek a község lakói, délután pedig virágot vetettek. A nagyhét a karácsonyhoz hasonlóan mosással, tisztálkodással, rendrakással telt. Nagypéntek a legnagyobb ünnep, amelyet különösen nagy ünnepélyességgel éltek meg. Az asszonyok és a férfiak is fekete ruhában jártak a templomba, az úrasztalán és a szószéken szintén fekete terítő volt elhelyezve. E napon itt is böjt volt, zsíros ételt nem fogyasztottak. Énekelni, fütyülni, azaz mulatozni tilos volt ezen a napon. A karácsonyhoz hasonlóan e napon is templomba mentek, majd délután a köszöntések történtek, majd húsvét másodnapjának estéjén bált is szerveztek, locsolkodásról adatot Madar Ilona nem talált, csak a máso13 Varga Imréné (szül. Újvárosi Margit, 1948.). 2014. június 20. Sárrétudvari. 130
