Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúszoboszló, 2014)
Néprajzi szaktanulmányok - Kavecsánszki Máté: Tánctudományi vizsgálódások Észak-Biharban
A narratív paradigma alkalmazása az észak-bihari kutatásokban A tánckutatásban a narratív paradigma alkalmazása természetesen nem független más (kontextuális) táncantropológiai megközelítéstől hanem kiegészíti, mélyíti azt. Az észak-bihari nagyközség, Hosszúpályi, külterületi lakott részén, Messzelátó-Sóstón végzett kutatások29 során az egykori táncéletet megjelenítő, felidéző narratív reprezentációs folyamatok vizsgálatára helyeztem a hangsúlyt.30 Hiszen a táncolásra, táncéletre való visszaemlékezés a fiatalkorral való kapcsolódása miatt nem csupán az egyéni élettörténetben bír kiemelkedő szereppel, hanem a kollektív emlékezet, a közösségi tudat, ezáltal a közösség kollektív múltjának konstruálásban, így identitásának kialakításában is fontos szerepet játszik. Az egykori, múltba vesző táncélet megjelenítése tehát a közösségi emlékezet konstruáló tevékenységének is következménye, így nem független a közösség későbbi sorsától, életétől. Messzelátó-Sóstó, mint település csak 1946-tól létezik. Előtte a vizsgált területen tanyaközpontok voltak, amelyeknek lakossága a környező dohányültetvények, illetve gabonaföldek munkaerejét, illetve az uradalmak cselédnépességét biztosították. Messzelátó-Sóstó mai helyén a századelőn Kelet-Magyarország egyik legnagyobb fürdőkomplexuma állt, amely a magasabb társadalmi státuszcsoportok számára biztosított exkluzív kikapcsolódást. A messzelátó-sóstói kutatásunk, amely a már említett Észak- Bihari Kutatási Programon belül zajlott, tulajdonképpeni fő indoka egy „speciális" lokális társadalmi szituáció volt, amelyet az említett fürdő megépítése eredményezett. A fürdő, amely a tanyavilág kellős közepén létesült, a mikromiliő paraszti sorban élő lakosságát egy igen exkluzív társadalmi réteggel hozta kapcsolatba. Ezen hatás tartalmi elemei közül a táncélettel kapcsolatosakat emelem majd ki. A fürdő területén rendszeresen rendeztek bálokat, táncestélyeket, ahol a legdivatosabb, illetve legünnepélyesebb társastáncokat táncolta az úri közösség. Ezeket az alkalmakat az adatközlők úri báloknak nevezték. Az úri bálon a fürdő illusztris vendégei vehettek részt, a paraszti somiaknak ide nem volt bejárásuk. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem láthatták, mi történik a teremben; több adatközlőm mesélte ugyanis, hogy a szálloda hatalmas ablakainál „leselkedtek". Ennek megfelelően pedig a 29 A településről és környezetésről lásd Bihari-Horváth 2008: 5-33. 30 Részletesen lásd Kavecsánszki 2008: 54-74. 118
