Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúszoboszló, 2014)
Néprajzi szaktanulmányok - Kavecsánszki Máté: Tánctudományi vizsgálódások Észak-Biharban
Természetesen a tanyák népe is ismerte a szervezett formájú szabadtéri táncrendezést. Messzelátó-Sóstó esetében a századelőn létesült Konyári Sóstófürdő közelében állandósult helyszíne volt ennek, ahol a közeli településekről fogadott cigányzenészek biztosították a zenét a környező tanyák népének és az uradalmi cselédeknek. Országosan ismert jelenség ugyanakkor, hogy ezen paraszti, tanyai táncmulatságok résztvevői olykor-olykor eljutottak a nagyobb települések rendezett báljaira is és ezek alkalmával, illetőleg a katonáskodás során megismerkedtek a polgári táncillemmel és az új táncdivatokkal, amelyeket jól-rosszul elsajátítva bemutattak a szabadtéri paraszti táncalkalmak során, ekképp az új táncdivatok terjesztőivé váltak. Mindez Messzelátó-Sóstó esetében a közelben lévő fürdőkomplexum okán még hatványozottabban jelentkezett.25 A hosszúpályi szőlőskertekben zajló szüreti táncalkalommal szinte teljesen megegyezően zajlott szüreti táncmulatság a Létavértes melletti szőlőskertekben is. A létavértesi kutatások eredményei a szüreti mulatságok rendezésében megnyilvánuló társadalmi különbségekre is rámutatnak: adatközlőink szerint 300-400 négyszögöl szőlő szüreteléséhez már nem volt elegendő a szűk családi kör, így ilyenkor a távolabbi rokonok és a barátok is segédkeztek, ez pedig alkalmat adott komolyabb mulatság megszervezésére. Minthogy azonos időben több társaság is szüretelt a „hegyen" a cigány zenészbandák ilyenkor körbejárták a kerteket - lehetőség szerint mindig az ebéd utáni időszakban érkezve, amikorra a munka nagy részét már elvégezték - és muzsikájukkal táncra buzdították a szüretelő népet. Maga a táncolás a pajták előtt, illetve a dűlőutakon történt. A kutatási tapasztalatok azt mutatják, hogy a második világháború után a művelődési házak felépülésével a szabadtéri táncolás szokása igen gyorsan megszűnt. A mezőgazdasági munkák helyszínén rendezett táncalkalmak száma drasztikusan csökkent és inkább már csak mintegy betakarítási ünnepként adódott rá lehetőség (pl. szüreti bál), immár zárt térben, a település kultúrházában.26 Mint említettem, a szabadban való táncolás egyértelműen a táncélet régi keretét jelenti, ez viszont nem jelenti azt, hogy a tartalom, vagyis maguk a táncok is archaikusak maradnak. A történeti Bihar déli részén, a Fekete-Körös völgyben gyűjtött példák igazolják, hogy az új táncdivatok 2dKavecsánszki 2008: 65-71. Részletesen lásd jelen értekezés későbbi fejezetében. Vő. Kavecsánszki 2007: 132-140. 26 Hajdúszováton és Konyáron már 1945 előtt is jellemzőek voltak a szervezett szüreti bálok, sőt felvonulások. Lásd Kurucz 1964: 68-69. 116
