Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúszoboszló, 2014)
Néprajzi szaktanulmányok - Kavecsánszki Máté: Tánctudományi vizsgálódások Észak-Biharban
A szabadtéri táncalkalmak néhány jellegzetessége Észak-Biharban A dialektusterület általános jellemvonása, hogy a hagyományos táncélet20 a 20. században az újabb táncdivatok ellenére is régiesebb maradt, mint a Dunántúlon. Ez alapvetően azt jelenti, hogy a polgári jellegű, rendezett bálok, vagyis a polgári hatásra kialakuló szervezett táncalkalmak mellett megmaradtak a kötetlen, spontán táncalkalmak is. Az egész Felső- Tiszavidék sajátos jellegzetessége a spontán táncalkalmak feltűnő bősége. Ezt egyrészről az archaizmus jelének is tekinthetjük, másrészt viszont nem tekinthetünk el attól a ténytől, hogy az imént archaikusnak nevezett táncalkalom tánckészlete is mutathatja az előrehaladott modernizáció jeleit. A spontán táncalkalmak zárt térben (pl. fonókában), illetve a szabadban (a mezőgazdasági munkák helyszínén) is kialakulhattak. A szabadban zajló táncalkalmak ünnepi (szüret, betakarítás) illetve hétköznapi (a mezőgazdasági munkák hétköznapi rendjéhez igazodó) munkaalkalmakhoz kötődő események voltak.21 Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy bár spontán táncalkalmakról beszélünk, ez nyilván nem azt jelenti, hogy a munkában résztvevők nem számoltak előre a táncolás lehetőségével, és az őket váratlanul érte, hanem azt, hogy a táncalkalom nem igényelt előzetes szervező munkát (mint például az egy szervezett bál esetében szükséges lenne). A szabadban való táncolás tehát egyértelműen a táncélet régi keretét jelenti és eredendően mindenképpen valamilyen munkaalkalomhoz kötődött. Néprajzi módszerekkel ma már csak igen nehezen rekonstruálható szokáscselekményről van szó, recens adatokkal ugyanis jó esetben is már csak a felbomlás korszakát tudjuk dokumentálni. A dél-bihari Köröstárkány esetében a szabadtéri táncmulatság helyszíneinek etnogeográfiai elnevezéséből (káposztáskert, kenderesi kert) tudtunk következtetni arra, hogy az ötvenes években felbomló szabadtéri táncolás szokása egykor a területen végzett mezőgazdasági munkákhoz kapcsolódott. A visszaemlékezések segítségével azonban már csak azt a korszakot tudtuk dokumentálni, amikor a mezőgazdasági munkavégzés a kertekben megszűnt, és az teljes egészében a „tánc terévé" alakult át (ez legkésőbb az 1930-as évekre bekövetkezett), a táncalkalom pedig rendszeresen szervezett eseménnyé („bállá") fejlődött. “Felföldi 1997: 100-108.; Vö. Felföldi - Pesovár 2001: 30-46.; Varga 1990: 43- 48. 21 Vö. Martin 1970:195. 114
