Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúszoboszló, 2014)

Néprajzi szaktanulmányok - Kovács László Erik: A csergetés, mint szellemi kulturális örökség

számára. A szellemi kulturális örökségekből szőtt háló pedig sokszor éppen a hagyományokon alapuló, de nem a hétköznapi rendbe illeszkedő, megszokott és elfogadott, de „szent időben" és különálló térben létező (ugyanakkor nem deviáns) minőségeket kívánja megismertetni.

A csergetés hagyományos rendje szerint a csergetők és a csergetés további résztvevői délután öt óra körül kezdtek gyülekezni a város fő útcájának - nem pedig terének - két oldalán, a református templom térségében. A jószág ellátása után, az állattartással foglalkozók saját személyes állatterelő szerszámaikkal, a gulyás és csürhés a karikással, már az udvarról kilépve elkezdték a zajkeltést, amiben a gyerekek mindig nagy kedvvel és sokféle szerszámmal segédkeztek a leírások tanúsága szerint; a kolomptól a lyukas fazekakig bezárólag számtalan alkalmas eszköz volt a hangoskodásra.

Kolompos gyerekek a Csergetésen, 1964 (BIMA 786-70)

A csergetők és gyerekek után családok vonultak a település központjába, ahol a hat órakor megszólaló harangszóig a férfiak az egyéni virtus bemutatásával, az asszonyok beszélgetéssel töltötték az időt. A Hősök tere lezárása és elfoglalása a szóbeli emlékezetében az 1950-es évekig nyúlik vissza, amikor is Hajdúszoboszlón alig egy-két személy- gépkocsi közlekedett. Az út lezárása a nagy tömeg és az oldott hangulat

99