Szekeres Gyula szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 11. (Hajdúböszörmény, 2008)

Nyakas Miklós: A hajdúvárosok és a Rákóczi-szabadságharc

au ma «anima lUDDitna oa « s«ii[gp|i jaaaaaaa adjanak.

1

0 Érdemes említenünk, hogy II. Rákóczi Ferenc még egyszer volt Böszörményben, 1707-ben, amikor is erdélyi fejedelmi beiktatásáról - Marosvásárhelyről - visszafele indult az ónodi országgyűlésre, s Kolozsváron, Debrecenen keresztül 1707. május 6-án jött Böszörménybe, ahonnan Szentmihályon, majd Szerencsen keresztül érkezett az Ónod melletti körömi mezőre.

1

1 A hajdúvárosok csatlakozása még ekkor sem volt egyértelmű!

1

2 Dul Mihály debreceni főbíró 1703 júliusában kelt levelében tudniillik arról ír, hogy Bercsényi „a hét hajdúvárost magához hódította". A szembehelyezkedő Szoboszlón ugyanis fegyveresen kellett közbelépni, többeket „lekonczoltak, meg is öltek, úgy aztán ez is kintelen levén vele, hozzájok állott" - írja. A többi hajdúvárosban nem tudunk ilyen ellenállásról, de a közhangulat nyilván ingadozó lehetett. Ezt bizonyítja II. Rákóczi Ferenc nyílt levele a hajdúvárosokhoz, amelyet 1703. október harmincegyedikén keltezett a tokaji táborból, s amelyben az azonnali fegyveres táborba szállást sürgette.

1

3 Az eddigi felszólításoknak foganatja ugyanis nem volt, pedig - amint írja - kiváltságaiknak feltétele a fegyveres szolgálat. Ezt pedig többszöri felszólítás ellenére is elmulasztották! Ezért maguknak tulajdonítsák, ha „privilégiumaikban csonkulást szenvednek". Külön magyarázatot igényel az a kitétel, hogy a szoboszlóiaknak két zászló alja katonát kellett kiállítani, míg a többieknek fejenkénti felkelés parancsoltak. Erre a kutatás jelenlegi állásánál egyértelmű feleletet nem tudunk adni. A szabadságharc korai időszakának iratanyaga, így a tiszántúli hadjáraté is, hiányos. Rákóczi korábbi, hajdúvárosokra írt levelei nem maradtak ránk, de közéjük tartozhat az a keltezetlen, a „Tisza mellyéki hajdúvárosokra" írt pátens, amely táborba szólította őket. Ettől függetlenül még 1704. május 24-én is azt olvashatjuk, hogy „a 7 hajdúvárosiaknak parancsolva volt, hogy viritim és domatim insu rga Ijanak",

1

4 A hajdúvárosok magatartását a szabadságharc egésze folyamán ez a kettősség - a módjával való engedelmeskedés - jellemezte, amelynek tengelyében kiváltságaik védelme, a túlélés mérlegelése állott. 1

0 Debrecen város jegyzőkönyve alapján: Hajdú-bihari történelmi olvasókönyv (szerk. Komoróczy György), Debrecen, 1973. 94. p. 1

1 Esze Tamás: Kuruc vitézek folyamodványai. 1703 - 1710. Bp. 1955. 553. Ekkor Böszörményben egy egész napot töltött, mert 8-án volt Szentmihályon, s másnap Szerencsen. 1

2 A hajdúvárosok csatlakozásának bonyolult problémakörére vonatkozóan Esze Tamás: II. Rákóczi Ferenc tiszántúli hadjárata. Századok, 1951. 61 - 86. p. Uő. : Kuruc vitézek folyamodványai. I.m. 411 -412. p. 1

3 Komáromy András: A szabad hajdúk történetére vonatkozó levéltári kutatások. Bp. 1898. 76. p. (II. Rákóczi Ferenc nyílt levele a hajdúvárosokhoz) 1

4 Esze Tamás: II. Rákóczi Ferenc tiszántúli hadjárata. I.m. 64. p., a 122. és 123. jegyzet. 64