Szekeres Gyula szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 11. (Hajdúböszörmény, 2008)

Prím József - Szabó István: Hadik András gróf szablyájának rekonstrukciója

Úgy elöntöttem, hogy két-két darabból szurokágyon készítem el a vereteket, trébeléssel, majd az összetartozó darabokat 700 %o-es ezüstforrasszal egyesítem. Azért választottam a veretek két részből való összeállítását, mert nem volt lehetőségem a szurokkal, vagy ólommal való kitöltésre. Az eredeti markolatgombról szilikon negatívot vettem. Ennek segítségével viaszmintát készítettem. Viaszveszejtéses öntéssel ezüstből öntöttem ki a gombot. A veretek, a markolatgomb és a többi sárgaréz alkatrész elkészültével mindegyiket polírpaszta és rongykorong segítségéve! fényeztem fel. A már csillogó alkatrészeket galvánaranyozással vonattam be. [XIV. TÁBLA] A veretek felhelyezése, a már bőrrel bevont fa hüvelyre, már kicsit összetettebb feladat volt, mert a veretek széleinél a bőr alatt egy kb. 3 mm átmérőjű zsinór fut, végig kísérve a veret íveit. Ezek funkciója, hogy a veretek ne tudjanak elcsúszni, ha a fa, vagy bőr szélsőséges száradási folyamat eredményeképp túlzott mértékben zsugorodna. Úgy oldottam meg a feladatot, hogy az egyik oldalon helyére ragasztottam a zsinórt, a másik oldalról felhelyeztem a veretet, majd a felhajtott bőr alá beillesztettem a következő zsinórt, és azt is leragasztottam. A ragasztáshoz vizes diszperziós faipari ragasztót (poli/vinil-acetát/) használtam, mert így az összeillesztés után még volt egy rövid időm, amíg mindent pontosan a helyére igazíthattam. A gerinclemez elejének rögzítését az általam sárgarézből készített szeggel oldottam meg. A veretek felhelyezésével és a többi alkatrész felszerelésével a díszkard egységes egészként mutatkozott meg. [XI. TÁBLA] Hadik András szablyájának rekonstrukciója során a következő irányelveket követtük. A legfőbb szempont volt számunkra a hitelesség, hogy a rekonstrukció a lehetséges legnagyobb mértékben megegyezzék az eredetivel (méretben, anyagában, készítésének technikájában, külső megjelenésének tekintetében). A rekonstrukció kéziszerszámokkal készült, nagyon hasonlókkal, mint amilyeneket az egykori kovácsok, ötvösök, fafaragók és bőrösök is használhattak. Mivel a jelen tanulmányban részletesen olvasható, miként fejlődtek, hogyan is készülhettek a komplett szablyák, így a nem hozzáértők is egységes képet alkothatnak a Hadik-szablya reprudukciójának menetéről. 223