Szekeres Gyula szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 11. (Hajdúböszörmény, 2008)

Kopócs János: Hajdúböszörmény régi erődítései

ján Györffy, Takáts Sándor megállapításait alapul véve, az ún. „magyar típusú" várszervezethez hasonlítja a hajdúvárosok - köztük Böszörmény védrendszerét, melyet hajdúpalánknak is neveztek. Takáts szerint a magyar vár háromosztatú és főként abban különbözik a hagyományos hegyi váraktól, hogy nem nagyon van benne kőépület, főként földsáncokból és árkokból áll. A legkülső öve a latorkert, aztán a huszárvár, vagy külső vár következik, majd végül a belső várba jut az ember, ahol mentsvárként állott az egyetlen kőből épült torony, vagy udvarház.

2

2 Ennek megfelelően Böszörmény településrendszerében - amely a szérűs kertségek közé sorolható - a kertség külső árka volt a hajdúpalánk legkülső véd öve, majd a település közvetlen határát alkotó árok és sáncrendszer, ami Böszörményben az Árokalja volt, legvégül mentsvárként a központban található erős falú templom és az azt körülvevő kerítés/kőfal idővel bástyákkal, tornyokkal is kiegészítve.

2

3 Bár Györffy azt írja Takátsra hivatkozva, hogy ezt a védelmi rendszert a hajdúk alakították ki azokon a településeken, ahol letelepedtek, véleményünk szerint - akárcsak a böszörményi várnak - ennek a védműnek a gyökerei is régebbre vezethetők vissza, mint a hajdúk megjelenése. Ez a védelmi szervezet - különösen, ami a mentsvárként használt, erődített templomot illeti - a történelmi Magyarország más tájain (Dunántúl, Felvidék, Erdély) is megtalálható erődtemplomok védelmi mechanizmusát mintázza. Márpedig ezek többsége a török korban, vagy még korábban, a XV. században keletkezett. A hajdútelepülések közül Hajdúszoboszlón és Hajdúdorogon 1961-ben Sándor Mária végzett ásatásokat, melyek eredményei alapján azt állapította meg, hogy a két hajdútelepülés erődített temploma mindenképpen régebbi, mint a hajdúk ottani megtelepedése és az első erődítések korát a XVI. század első felére teszi.

2

4 Azonban a Hajdúböszörményben 2005-ben végzett templom körüli ásatás, mely a mára teljesen eltűnt erődfalak lokalizálását célozta nem talált Árpád-kori előzményeket. A megtalált falak és a sarki bástyák vegyesen terméskőből és téglából épültek és 1 méter szélesek voltak, valamint a háromnegyed kör alakú tornyok 7 méter átmérőjűek. A régészeti feltárás ugyan csak két tornyot tárt fel konkrétan, a délkeleti bástyát és az északkeletit, melyet ún. lőporos toronyként 2

2 TAKÁTS Sándor 1915. 25. p. 2

3 Hajdúböszörmény, Hajdúnánás és Hajdúdorog településszerkezete és a templomok körül megmaradt erődítményei, melyeket a közelmúltban restauráltak is, illetve az elméletre lásd: GYÖRFFY István 1929.16-17. p. 2

4 SÁNDOR Mária - CSÁSZÁR László 1965. 3-4. p. 148