Szekeres Gyula szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 11. (Hajdúböszörmény, 2008)

Kopócs János: Hajdúböszörmény régi erődítései

ÜziiUJk, BD BE HMM ül DBBEBBB ma • misjjjpp taaiisa» A 170-190 lélek által lakott település a tatárjárás alatt teljesen elpusztult, a XIII. században nincs egyértelműen bizonyító erejű okleveles adat lakott voltára. Azonban MÓDY György Hajdúböszörmény történetében írott összefoglaló tanulmányában

3 meggyőzően érvel amellett, hogy nem sokáig maradhatott lakatlan pusztatelek, hiszen következő említésekor 1325-ben már, mint országos vásártartási joggal rendelkező, prosperáló település tűnik fel a Debreceni-család birtokaként. MÓDY szerint az Árpád-kortól királyi birtok lehetett - ezt támasztja alá a kamarai adóbérlő izmaeliták ittléte is - és valószínűleg ilyen minőségében került Debreceni Dózsa birtokába Károly Róbert egyik legkorábbi adományaként, nem pedig az 1317-es debreceni csata után a hűtlen Ákos nembeliek és Borsák birtokai között, bár az kétségtelen, hogy ez a két család is birtokolt Böszörményben a megelőző időszakban.

4 Talán erre az időszakra tehető az első udvarház építése Böszörményben, feltételezhetően a később Vár-dombnak elnevezett részen, a település egykori - és mostani - központjában. Bár erre sem írásos, sem régészeti bizonyítékunk nincs, mert az ún. Vár-dombot valamikor 1842 előtt teljesen elhordták. Az 1782-es katonai felmérés térképein még szerepel, 1800-ból még van rá adat, hogy állt,

5 de 1842-ben már nem látható. Érdekes analógiaként kívánkozik ide az összehasonlítás a közeli Debrecen középkori településmagjának fejlődésével. Mindkét településen van Vár utca, amely mindkét városban régi utcanévnek számít, holott egyik sem rendelkezett soha „igazi" várral. Mindkettőnél a központban található ez az utca, a középkori városmagban, a templom környékén. Debrecen esetében bizonyítható, hogy itt állt a XIV. században a Debreceniek udvarháza, mely a debreceni uradalom gazdasági-politikai központja volt. Dózsa valószínűleg innen intézte országos ügyeit is, így feltehetően az udvarház ennek a reprezentációnak megfelelő nagyságú volt és minden bizonnyal - a kor elvárásainak megfelelően - erődített.

6 Böszörményben - ásatás híján - nem lehet ilyen markáns megállapításokat tenni. Györffy István és H. Fekete Péter is csak szűkszavúan szól a feltételezett erődítményről. H. Fekete Hajdúböszörmény utcaneveiről szóló munkájában csak annyit említ a Vár-dombról, hogy „A város északi részén emelkedettebb hely, 3 MÓDY György 1972. 32-61. p. 4 MÓDY György 1972. 35-36. p. 5HAJDÚ-BIHAR MEGYEI LEVÉLTÁR, a továbbiakban: lásd HbML Hajdúböszörményi Fióklevéltár, Prot. L. 133. 6 Lásd az 1980 őszén folytatott ásatás eredményeiről összefoglalóan: MÓDY György 1984. 60-87. p.; a Debreceniek kastélyáról lásd: MÓDY György 1984. 78. p. 144