Szekeres Gyula szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 11. (Hajdúböszörmény, 2008)
Nagy Sándor: A Hajdúkerület és bíróságainak viszontagságos esztendei a XVIII-XIX. században
g on mump iá jm ÍBaou • a a mag „Ezek előrebocsátása után" tért át vitatott kijelentéseire. Ezzel kapcsolatos véleménye szerint „azok helyesen értelmezve hazánknak az október 20-i Diploma által visszaállított törvényeink és Őfelsége f. é. november 5-én kelt legfelsőbb iratában 5 8 is biztosított alkotmányával, a Hajdúkerület törvényhatósági önállásával és Őfelsége legfelsőbb akaratával megegyeztethetőnek találtam azt, ha a kérdéses körlevelet - melyet kíméletlen kezek rosszakaratból juttattak a Sürgöny című hírlap hasábjaira - avégett intéztem a hajdúvárosokhoz, hogy a használható erőket megnyerjem a Kerületnek s hogy így se a közigazgatás, se az igazságszolgáltatás csak egy percig is fenn ne akadjon és hogy e törekvéseimet kedvező siker koronázta, mutatja a följelentett azon körülmény is, hogy a lelépett városi tanácsok - említett közleménye folytán - visszafoglalták a tért amelyről tömegesen léptek le." Amikor tehát így járt el, azt hiszi hű maradhatott hivatali esküjéhez, aminek a szövegét még régi elődeinek az udvari kamara adta ki. Ami a körlevél többi kijelentésit illeti, azokat tisztán a leköszönt tisztviselők nehézségeinek és kételyeik elosztása végett azért írta, hogy hivatalaikat visszafoglalva a közügyeknek hasznos szolgálatot tegyenek. Hogy ebben nem csalatkozott, mutatja a kedvező eredmény, mert a tisztviselők megszakított működésűket megkezdték. Ami végül körlevelének záró szavait illeti, hogy „a gondviselés őrködjék szegény meglátogatott hazánk felett" azt hiszi, felesleges az értelmezés. „Ezek amiket a panasz folytán felvilágosítás képpen mondhatok s befejezésül még csak annyit bátorkodom a legmélyebb tisztelettel kijelenteni: hogy valamint a római nagy hazafi minden alkalommal, midőn hazája ügye forgott kérdésben azt mondta: civis romanus sum, úgy én is, mint legszerényebb alattvalója Őfelségének s legigénytelenebb polgára a magyar hazának, szemem elől nem tévesztem, hogy magyar vagyok és mint ilyen kész vagyok főkapitányi hivatalomban - letett esküm szerint - mindazt teljes erőmmel és tehetségem szerint munkálni, amelyek felséges urunk és királyunk legfőbb szolgálatjára, a haza javának előmozdítására, a Hajdúkerület és annak lakosai jólétére, boldogságára és megmaradására tartoznak. így kész vagyok a nép bizalmából és a fejedelem kegyelméből nyert hivatalomban mindaddig megmaradni, míg onnan vagy a legfelsőbb akarat, vagy bármely előre nem látható eset le nem szólít. így gondolkozom én mint tisztviselő s így gondolkozom mint egyszerű polgár" - fejezte be jelentését a főkapitány. 5 9 Uralkodói leirat a kormányzás új rendjének, a provizóriumnak a bevezetéséről, amellyel felfüggesztette a Helytartótanács testületi hatáskörét, feloszlatta a törvényhatóságokat és katonai bíráskodást léptetett életbe. 5 9 Uo. 752/1861. 137
