Szekeres Gyula szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 11. (Hajdúböszörmény, 2008)
Nagy Sándor: A Hajdúkerület és bíróságainak viszontagságos esztendei a XVIII-XIX. században
A főkapitány ebben a beadványában is kijelentette, hogy az ő személyét illetően bármit is határozzon a legfelsőbb akarat, kötelességének tartja hivatali működését mindaddig folytatni, míg a kormányzást kezéből ki nem veszik. De hogy ezt addig is sikerrel végezhesse, kérelmének „rögtön leendő teljesítését" kérte, nehogy a késedelem miatt a legnagyobb zavarnak legyen kitéve „s a közszolgálat érdekében saját szűk erszényéből legyen kénytelen fedezni a már eddig is egy részben abból teljesített hatósági kiadásokat Sillye Gábor e jelentésének keltét követő napon, november 29-én vette kézhez az udvari kancellária rendeletét, amely szerint a november 16-án kelt felterjesztésében főkapitányi állásáról történt leköszönését a király nem fogadta el és arra utasította, hogy a Hajdúkerületben a közigazgatást továbbra is ő vezesse. A főkapitány erről november 30-án mind a hat hajdúváros Tanácsát és Közönségét értesítette s levelét a következők szerint folytatta: „Mielőtt ezen legfelsőbb rendelet folytán hazánk törvényeiből, a Hajdúkerület törvényhatósági önállóságából folyó és saját elveimmel összhangzó és letett hivatali eskümmel megegyeztethető intézkedéseimet megtenném, felhívom a nemes Tanácsokat és Közönségét: hogy addig is visszafoglalva a tért, melyről f. é. november 16-án hozott határozata értelmében lelépett, s amely téren ily nehéz napokban megmaradni hazafiúi kötelesség, intézkedjék, hogy a közigazgatás és igazságszolgáltatás fenn ne akadjon s a város a jelen izgatott körülmények közt fejetlenség karjába ne sodortassék. Maradjanak tehát a városi tisztviselők továbbra is a helyükön s bármily nehéz legyen is elveikkel összeegyeztetni a további működést, gondolják meg, hogy „salus rei pulícae suprema lex esto", és tiszta hazafiúi jóindulatuktól vezéreltetve, addig, míg az alkotmányos lételünket fenyegető, s a mi hivatalos állásunkat szinte lehetetlenné tevő függő kérdések vagy meg nem oldatnak, vagy legalább míg Őfelsége kormányával alkotmányos önállóságunk helyreállításának eszközlése iránt részemről a szükséges lépés meg nem történik, ne hagyják el a tért, melyre a nép bizodalma szólított s ha ezen nehéz napokban veszéllyel járna azt nézni, hogy quid juris? ne mulasszák el legalább azt tekinteni, hogy quid consilii? A dolgok ily állásában egszersmind szükségesnek láttam intézkedni, hogy a f. é. november 8-ról 594. sz. a. kelt körlevelemnek azon pontja, melyben kimondatik, hogy a tisztiügyész, a pénztárnok és irodai személyzet december 1-ső napján túl a működésre nem köteleztetnek, olyformán módosíttatik: miszerint nevezett tisztviselők fel vannak szólítva, hogy a közszolgálat érdekében hivatalukat továbbra is megtartani és teendőiket lelkiismeretesen teljesítni tartsák hazafiúi elmulaszthatatlan kötelességüknek. 5 2 Uo. 660/1861. 134
