Szekeres Gyula szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 11. (Hajdúböszörmény, 2008)

Nagy Sándor: A Hajdúkerület és bíróságainak viszontagságos esztendei a XVIII-XIX. században

-4**Ha a nyomozás felségsértési bűntett miatt indult, az ítéletben halálbüntetést vagy öt évnél hosszabb fogságbüntetést szabott ki a bíróság, az ítélet kihirdetése előtt az iratokat az általános katonai feltörvényszékhez, onnan pedig a katonai legfőbb törvényszékhez hivatalból kellett felterjeszteni. Egyébiránt az Utasítás értelmében a vádlott a bíróság minden büntető ítélete ellen fellebbezéssel élhetett az országos hadi főkormányhoz, ha pedig a kiszabott büntetés egy évnél hosszabb tartamú fogság volt, a katonai feltörvényszékhez folyamodásnak volt helye. A perorvoslati kérelmeket az ítélet kihirdetése után 48 óra alatt az ítélő katonai bíróságnál lehetett bejelenteni. Forgách Antal kancellár a legfelsőbb kézirat és a hadügyminiszterhez intézett Utasítás másolatának csatolásával - november 5-i keltezéssel közölte Sillye Gábor főkapitánnyal a király határozatait és utasította, hogy azok „tüsténti kihirdetése végett" intézkedjék és a Hajdúkerületben „a feloszlatott bizottmánynak bármi ürügy alatti összejövetelét, feltétlen személyes felelősség terhe alatt" gátolja meg. „Egyszersmind elvárván, hogy további intézkedésig a közigazgatási ügyeket, Őfelségének világos legfelsőbb parancsához képest, a jelenlegi tisztviselők által ezeknek saját felelőssége alatt akkép fogja vezettetni, hogy a közszolgálat félbe ne szakadjon" Sillye Gábor 1861. november 11-én a Forgách meghagyása és az ahhoz csatolt mellékletek alapján tudatta a hat hajdúváros tanácsával a király rendelkezéseit és kérte, hogy azokat városaikban hirdessék ki. A főkapitányt mélyen megrendítették az uralkodó utasításai és döntő elhatározásra késztették. Erről a következőket írta a városok tanácsainak: „A közlött s általam hódoló tisztelettel fogadott legfelsőbb határozatokat részemről higgadt elmével és alattvalói és hazafiúi kötelességét egyaránt érző férfiú komolyságával megfontolván, fájdalommal úgy találtam: hogy én ezen legfelsőbb rendeletek alapján sem felséges urunk Királyunk szolgálatját nem teljesíthetem úgy, mint erre letett hivatali eskümben köteleztem magamat, sem ezen Kerület, annak egyes városai és lakosai jogait és törvényes szabadságait nem védelmezhetem úgy, mint azt letett esküm, hazánk törvényei és a hajdúnép iránt érzett szeretetem és ragaszkodásom kötelességemmé teszik, sem pedig mint egyes szabad polgára a hazának nem tudom eltalálni az utat, melyen a Kerület kormányzásában haladnom kellene, ha mint hű alattvaló s ha mint jó hazafi egyaránt meg akarnék felelni kötelességemnek. Azért én a mai napról kelt fölterjesztésemben megkértem a Nm. M. kir. Udvari Cancelláriát, hogy a Kerület kormányzását más egyénre bízni méltóztassék. 130