Szekeres Gyula szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 11. (Hajdúböszörmény, 2008)

Nagy Sándor: A Hajdúkerület és bíróságainak viszontagságos esztendei a XVIII-XIX. században

V

ay Miklós 1860. november 24-én adta ki a megyei főnököknek és a szabad királyi városoknak azt a 20 pontba foglalt hivatali utasítást, amely szabályozta a kinevezendő új főispánok esküjének letételéig a megyei főnökök teendőit, az eskü letétele után pedig a főispánoknak a megyei közigazgatás helyreállítására vonatkozó feladatait. Az utasítás érintette az igazságszolgáltatást is és úgy rendelkezett, hogy a büntető, polgári és úrbéri törvényszékek hivatali működésüket kötelesek voltak eddigi szervezetükben mindaddig folytatni, amíg a magyar igazságszolgáltatás mikénti szervezése tekintetében az Országbírói Értekezlet javaslatait előterjeszti. Egyedül a bíróság előtti nyelvhasználatot szabályozta azonnali hatállyal akként, hogy a törvényszékeknek azokat a tagjait, akik a megye lakosságának nyelvét, különösen a magyart nem bírják, a főispán erre vonatkozó jelentése alapján a magyar udvari kancellár intézkedik az állásoknak „alkalmas bennszülött egyének" által történő betöltése iránt.

1

5 A helytartótanács a megyei főnökökhöz intézett ezt az utasítását, valamint a kancellár hivatali utasítását - minden kísérő irat nélkül - elküldte a Hajdúkerületnek is, ott azonban mint részükről semmiféle intézkedést nem igénylő iratokat, beiktatás után megjegyzés nélkül irattárba tették. 1860. december 31-én érkezett meg a Hajdúkerülethez a helytartótanács elnökségének Karap Sándorhoz címzett levele. „A legfelsőbb helyről nyert felhatalmazásnál fogva" felkérték, hogy mivel a szabad királyi városok rendezése megkezdődött, a közigazgatásra vonatkozó szervezést a hajdúvárosokban a törvény szabta módon minél előbb kezdje meg. A szervezés egyelőre csak a városok bel igazgatására terjedt ki, a bírói állások addig, míg az Országbírói Értekezlet a javaslatát elkészíti, betöltetlenül maradnak. A szervezés végleges befejezéséig a jelenlegi hivatalnokok működésüket tartoznak pontosan és lelkiismeretesen folytatni. Egyben felkérték Karapot, hogy a szervezés állásáról időnként tegyen jelentést. A Karaphoz küldött rendelet szövege lényegében azonos volt a kancellár által kiadott hivatali utasítás fentebb már idézett rendelkezéseivel. Karap a neki címzett iratra a következőket jegyezte fel: „Jelentettem, hogy miután ez a szervezés Őfelsége parancsa által a választandó főkapitánynak van fenntartva, ebbe nem avatkozhatom> 1

5 Uo. 1860/1 -3. Cs.-1. 1

6 Uo. 1860/1 -3. Cs.-3. 101