Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)

NAGY LÁSZLÓ: A „korponai tizenkettő"

A Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2001 65 tartozott, akik - Forgách Zsigmond és Dóczy András tudósítása szerint „egyben ütötték magokat, zászlót emeltek, mire a környéken hamarosan „pösögni" [t.i. pezsegni] mozgolódni kezdtek a hajdúk."

4

4 A 25.000 fegyverben álló hajdú közül Elek János 1607/1608 telén ezer fős egységgel volt téli szálláson Szatmárban.

4^ 1608 tavaszán a trónkövetelő Báthory Gáborral egyezkedő hajdúság alkapitánya Nagy András mögött a fejedelem jelölttel kötött egyezmény egyik aláírója, - Báthorytól annak hatalomra jutása után - Nagyenyed városát kapta adományul.

4

6 Rácz István megfogalmazása szerint Elek János azon hajdúkapitányok közé tartozott, akik a hajdúfelkeléssel a nagybirtokosok sorába való felemelkedést igyekeztek maguknak biztosítani, amely törekvés - az ő esetében - sikerrel is járt.

4

7 Történt ez annak ellenére, hogy sem Bocskai sem Báthory hadakozásai idején - legalább is az eddig előkerült adatok tanúsága szerint nem fűződött nevéhez jelentősebb katonai tevékenység. Úgy tűnik, az ő esetében teljesen „ül" a korponai jellemzés. Jóval több konkrét adatot ismerünk Szénásy Mátyás hajdúkapitány katonai tevékenységéről, aki feltehetően 1605 novemberében nem volt ott Korponán a gyűlésen, s így nem is készült csípős jellemzés róla. Már részt vett a tizenötéves háború törökellenes harcaiban is, 1604 szeptemberében viszont gróf Dampierre császári ezredes parancsnoksága alatt - más hajdúkapitányokkal együtt - az erdélyi bujdosók táborán ütött rajta, szétszórva őket.

4

8 Egy hónappal később, október 14. éjszakáján Lippai Balázs, Németi Balázs, Dengeleghy Mihály és Ibrányi Ferenc hajdúkapitányokkal együtt Bocskai István hűségére esküdött fel, megfogadván „erős pecsétnek alatta", hogy „az nagyságos vitézlő Bocskay Istvánnak az körösztínysígnek és az mi országunknak s ides Hazánknak" oltalmazására együtt élnek és halnak.

4

9 Minden bizonnyal részt vett az 1604 novemberi edelényi-besenyői csatában Bocskai oldalán, 1605 januárjában pedig a felkelő fejedelem már az erős Szatmár várának az ostromával bízta meg őt. Az ostromműveletek vezetését nem sokkal később Gyulaffy László - a híres törökverő hős fia - vette át tőle. A hadrasereglett jobbágyokkal és hajdúkkal január 14-én olyan vehemensen rohamoztatta az erős vár falait, „hogy az bennvaló, szállott várakban forgott főember németek és vallonok azt mondták, hogy életekben vakmerőbb népet, ki halálával ugy ne gondoljon, nem láttanak." Ha pontosak 4

4 Rácz, 1969. 64.0., Nyakas Miklós: A hajdúk letelepítése Böszörményben. Hajdúsági Közlemények, 13.sz. Hajdúböszörmény 1984. 9.o. 4

5 Rácz, 1969. 65.0. 4

6 Szendrey, 1971. 26.o., Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi országgyűlési emlékek. Bp., 1875-1898. - továbbiakban EOE - V.k. 570-574.O. 4

7 Rácz, 1969. 90.o. 4

8 NagyL, 1961.55-58.0. 4

9 A rendkívül érdekes okmányt, a Bocskai szabadságharc első iratát 1. MOL Eszterházy cs.lt. Rep.77.fasc.E.