Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)
NAGY LÁSZLÓ: A „korponai tizenkettő"
62 Nagy László: A „korponai tizenkettő' tói." Hasonló a helyzet P allai Pá/Jiajdúkapitánnyal, akinek pedig jelentős szerepére utal közvetetten önmagában az a körülmény, hogy az 1605-ös korponai országgyűlésen a minden bizonnyal Rimay János által írt csipkelődő följegyzésben ez olvasható róla: „A balkéz foglalkozásom mutatója." Nehezen megmondható, hogy ez a némileg talányos megfogalmazás mit is rejt magában? Rácz István átfogó, adatgazdag munkájából tudjuk, hogy több, anyagilag megrövidített hajdúkapitánnyal együtt tőle is elvették 1607-ben az adományként kapott Bogdánt és hogy 1607/1608. telén 700 hajdújával állomásozott a Bodrogközben. 27 Miután Báthory Gábor uralkodása idején sem találkoztam a nevével, könnyen lehetséges, hogy a Királyi Magyarország területére települt át. Esetleg azon mintegy negyvenezernyi magyar katona közé tartozik ő is, akik Eszterházy Miklós följegyzése szerint a XVII. század első két évtizedében Lengyelországba távoztak katonáskodni és akiknek a további sorsa, életútja máig felkutatlan, ismeretlen. 2 8 Kovács Albert hajdú kapitányt így gúnyolták Korponán: „Nemcsak hétszer, de ha hetvenhétszer is esküdném, ne higyjetek nekem!" A rövid jellemzéseket író Rimay sorait persze nem kell minden esetben készpénzként elfogadni. A különben jeles humanista költő a politikában ugyancsak felróható magatartást tanúsított nem egy esetben, s a hajdúkkal szemben általában negatívan elfogult volt. 29 Eddigi ismereteink szerint Kovács Albert kapitány neve 1605 nyarán bukkan elő először Homonnai Dnigeth Bálint magyarországi főkapitány hadoszlopának tekintélyes tagjaként. E hadseregrész nyugatra küldését Bocskai 1605. július 12-én közölte a pártjára állt Thurzó Szaniszlóval, a későbbi nádorral: „Mivel hogy ilyen hirtelen magunk személyében kegyelmetek felé sok fő és elmúlhatatlan okokért meg nem indulhatunk, hadainknak eleiben az tekintetes és nagyságos Homonnai Bálint uramot ő kegyelmét... felbocsátottuk." 3 0 E küldetés célja egyrészt az Érsekújvárt ostromló - de katonákban ugyancsak megfogyatkozott Rhédey megsegítése, 3 1 másfelől a készülő császári ellentámadás elhárítása, illet2 6 Rácz, 1969. 65.0., Szeneirey, 1971. 26.o. 2 7 Rácz, 1969. 63.,65.0. 2 8 Eszterházy M., Ill.k. 57.o. Magyar katonák - így hajdúk is - már Báthory István lengyel királysága idején nagy számban mentek Lengyelországba, főként a IV. Iván cár elleni háború idején, de ezek nagy része a tizenötéves háború folyamán - Balassi Bálinüioz hasonlóan - hazatért Magyarországra. Az újabb „kirajzás" a bécsi és a zsitvatoroki békekötés után indult meg. 2 9 L. erről bővebben Nagy László: Háború és politika Rimay János életében. Irodalomtörténeti Közlemények - továbbiakban ItK - 1983. 4.sz. 30 jj 1878. 17.0. L. ezzel kapcsolatban még Magyar Országos Levéltár - továbbiakban MOL - Hoffinanz... fasc. 15. 433. fol. 246. 3 1 „Bizonyságot tőn előttünk Rédey úr, hogy mind elszöktek ott hadai mellőle úgy annyira, hogy ha meg nem segítem, nem hogy Basta, de csak Kolonics [t.i. Kollonich
