Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)
NAGY SÁNDOR: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete ellen elkövetett bűncselekményekben. 1861-1871
A Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2001 241' tést. Ezért 1 heti, szintén vas nélküli, de öregsége miatt otthon, Nánáson töltendő fogsággal sújtotta. Az ítélet meghozatalával egyidejűleg a törvényszék intézkedett a temetési rend betartása végett is. Mind a hat hajdúváros tanácsával közölte, Nánáson megtörtént, hogy a temetőcsősz mindenféle írásbeli engedély vagy orvosi bizonyítvány előmutatása nélkül megengedte egy meg nem keresztelt gyermek eltemetését. Magát azzal mentette, hogy ezt megengedhetőnek tartotta, mert tiltó utasítást nem kapott. Felhívta ezért a törvényszék a városi tanácsokat, hogy az ilyen visszaéléseket ne tűrjék el, senkit vizsgálat nélkül eltemetni ne engedjenek. Erre a temetőcsőszöket azzal a figyelmeztetéssel utasítsák, hogy szigorú büntetés terhe alatt a rendelkezést tartsák be. Egyebekben a törvényszék ítélete ellen az ügyész fellebbezéssel élt. A Kir. Tábla az első bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ügyész ez ellen az ítélet ellen is perorvoslattal élt és a Hétszemélyes Tábla a törvényszék felmentő ítéletét azzal a módosítással hagyta helyben, hogy a bűncselekmény helyes jogi minősítése gyermekgyilkosság, nem pedig gyermeksikkasztás. 8 4 2. Juhász Sára 27 éves nagyrábéi születésű, debreceni lakos ellen gyermekgyilkosság miatt indított ügyben a törvényszék a következő tényállást állapította meg: Juhász Sára 1867 január elején Debrecenben, házasságon kívül egy leánygyermeket szült. A szülést követően levelet írt Rábén lakó szüleinek, arra kérte őket, hogy január 20-án várják őt szekérrel a sápi állomáson, mert otthon gyermekét dajkára akarja bízni. Szolgálat adó gazdasszonyának is ezzel indokolta hazautazási szándékát. Január 20-án el is indult, de Szoboszlón leszállt a vonatról. A városban bekérezkedett Harangi Sándor házába, hogy ott megpihenhessen és „úgy adta ki magát", mint aki Udvariból jött és Hadházra szándékozik utazni. Az esti órákban azzal távozott el Harangiéktól, hogy a városban Gál Erzsébet nevű ismerőséhez megy, mert „nyűglődni kezdő gyermekét" nála akarja megfürdetni. Útját azonban nem a város, hanem a gyepszél felé vette abban a biztos tudatban, senki nem kíséri. Amikor a kúthoz ért, gyermekét levetkőztette és a vízbe dobta. Másnap visszautazott Debrecenbe s gazdasszonyának, meg ismerőseinek is azt mondta, hogy gyermekét Rábén dajkánál helyezte el. A csecsemő hulláját Bakó Sándor február 2-án merítette ki a kútból. Ezekből világos -vonta le a törvényszék a következtetést-, miszerint „vádlott ártatlan gyermekén szándékosan, teljes öntudattal és anélkül, hogy eszét vesztette volna, hajtotta végre azon hajmeresztő gyilkosságot, amely a vád tárgyát képezi". A büntetés kiszabásánál a törvényszék figyelembe vette, hogy vádlott a cselekményt „elhatározott; azonban csak rövid idő szüle8 4 Uo.l865.Fasc.5.F.No.272. A városi tanácsokhoz küldött értesítést 1. B.ügyek jkv.3.k.l865 április 8.No.l95.
