Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)
NAGY SÁNDOR: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete ellen elkövetett bűncselekményekben. 1861-1871
A Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2001 239 azonban az orvos odaérkezett, Gönczyt már tiszta ruhába öltöztetve, halottas ágyán kiterítve találta. A nyomozati iratokból az is tényként volt megállapítható, hogy Gönczyné a férje halála okához vezető nyomokat lehetőleg igyekezett elpalástolni és nemcsak a sebzésből tócsát képező vérnyomokat hintette be pernyével és sepertette ki a szolgálójával, hanem a véres gatyát is neki adta oda eltüntetés végett. Az ítéleti tényállás szerint a törvényszék gondosan megvizsgálta a sértetten volt csizmát, nadrágot és gatyát. Ennek alapján megállapította, hogy a boncjegyzőkönyv szerint a hullán talált sérelmezés alakja mindenben megegyezik az említett ruhadarabokon látható szúrás alakjával és azt a bűnjelként lefoglalt eszközzel idézték elő. A tényállás alapján a törvényszék Gönczynét férjének -bár nem szándékos- megölésében bűnösnek mondta ki és a letartóztatás idejétől számított 3 évi rabságra ítélte. Ellenben Rozsvai Sándort, akinek a Gönczy élete elvételében bűnrészessége nem volt megállapítható, de a férj és a feleség közé „tolakodása által a szomorú kimenetelű családi élet versengéseire... az anyagot szolgáltatta", eddigi letartóztatásának büntetésül betudásával sújtotta. Az ítélet ellen az ügyész és Gönczyné fellebbezéssel élt. A Kir. ítélőtábla a törvényszék ítéletét azzal a változtatással hagyta helyben, hogy a büntetés vasban való végrehajtásának elhagyását rendelte el. Az érdekeltek további fellebbezése folytán a Curia 1871 január 25-én hozta meg a jogerős ítéletet. Álláspontja szerint a fennforgó körülményekből az tűnik ki, hogy Gönczyné a férjével való veszekedés közben ennek rugdosásai miatt, „a véletlen által mintegy kezébe játszott tollkéssel, bal lába szárán, tehát oly helyen ejtette a szúrást, mely vádlott nő részéről veszélyes, annál kevésbé halálos sérelmezési szándékot feltenni, aligha enged". Az orvosi bizonyítvány szerint a megölt vérszegénységénél és kóros testszerkezeténél fogva, kevesebb vérzés is elegendő volt a halál előidézésére, mint a teljesen ép embernél. Ennélfogva a vádbeli cselekmény enyhébb beszámítás alá esik. Figyelemmel továbbá a vádlott büntetlen előéletére, s hogy hoszszabb ideig tartó raboskodása által ártatlan kislánya is bűnhődnék, ezért a 82 Curia a büntetés mértékét 1 év és 6 hónapra leszállította. 13. Bíró Péter 29 éves, különváltan élő és Bíró Erzsébet 27 éves, előbbivel hitetlenül élő böszörményi lakos vádlottak -egyébként csak névrokonok1870 július 27-én elmentek Bíró Erzsébet Bodán lakó szüleihez. Az ebéd alkalmával a két vádlott között felmerült szóváltásba beleavatkozott Bíró Erzsébet apja, Bíró Gábor és Bíró Pétert megfeddte, sőt tettleg is bántalmaz8 2 Uo. 1871.Fasc.5.M.No.40.
