Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)
NAGY SÁNDOR: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete ellen elkövetett bűncselekményekben. 1861-1871
t A Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2001 231 Nánáson, Szoboszlón és Dorogon 2-2, összesen 13 ember vesztette életét. Az ügyész 29 fő -köztük 4 nő- ellen emelt vádat. 1. Balogh Sándor 35 éves böszörményi serpenyőfoltozó és tapasztó cigány vádlott a maga erejének fitogtatása során szóváltásba keveredett Balogh Jánossal. Majd a földhöz vágta Balogh Péternét, közvetlen utána pedig ennek a férjét, id. Balogh Pétert bántalmazta. Ifj. Balogh Péter szülei bántalmazása miatt megütötte a vádlottat, aki ettől még jobban felingerült és ifj. Balogh Péter felé csapott, ő azonban elszaladt és az ütés az apját, id. Balogh Pétert találta, aki ennek következtében meghalt. Ebből a tényállásból nyilvánvalóan kitűnik -olvasható az ítéletben-, hogy a vádlott több egyént szándékosan megvert s az utolsó ütésnek is a szándékossága kétségtelen. De az, hogy ezzel embert akart ölni, nem bizonyítható, ez „inkább esetlegesnek tűnik fel". Az orvosi vélemény szerint az elhalt korossága folytán koponyájának törékenysége és szembetűnő vékonysága „csak egyénileg lett okozója a halálnak". Ezért a törvényszék vádlottat tekintettel büntetlen előéletére is, 1 évi rabságra ítélte, továbbá az összegszerűen meg nem határozott orvosi költség megtérítésére is kötelezte. Az ítéletben a vádlott megnyugodott, az ügyész viszont fellebbezéssel élt. A Kir. Tábla az elsőbíróság ítéletét azzal a változtatással hagyta helyben, hogy mivel az orvosi és orvoslási költségeket nem számították fel és nem igazolták, megfizetésére a vádlott nem kötelezhető. 7 1 2. Barkó János szabadságos katona fejszével, Márton nevű testvére vasvillával 1862 október 18-án Gellén Andrásné kerítését és góréját megrohanták, rombolni kezdték, miközben Gellénnét Istenkáromlás közt szidalmazták. A lármára az asszony fia, ifj. Gellén András és a náluk tartózkodott Kun Bálint kimentek a házból és a dühösködőket távozásra szólították fel. Mivel ennek nem tettek eleget, ifj. Gellén egy fával Barkó Jánoshoz csapott, az meg a fát visszadobta és az udvarra éppen akkor odaérkezett Órás Mihálynak a combját találta el. Erre a Barkó testvérek az udvarból kirohantak s amikor onnan Órás Mihály is távozni akart, őt az utcán visszatartották. Majd amikor csak elindult és a Montlika Istvánné házának kapujához ért, a továbbhaladásban ismét meggátolták s azzal fenyegetőztek, „még ma valakinek meg kell halni" és a Montlikáné kapuját és háza ablakát összetörték. Ezt meglátta Horváth Péter, a malomban felvett egy kőemelő fát, mert attól tartott, hogy az anyósa házán elkövetett rombolás után az ő házára is sor kerül, minthogy az is ugyanazon az udvaron volt. Még az utcán összecsapott Barkóékkal és ennek során Barkó Márton egy vasvillával a fejére ütött, Barkó János pedig a karjára sújtott. Amikor pedig Barkó Mártonnal ölre mentek és a földre nyomták egymást, Horváth Péter á fejére egy botütést kapott. Ezt Gellén 7 1 Uo. 1863.Fasc.5.D.No.26.
