Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)
NAGY SÁNDOR: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete ellen elkövetett bűncselekményekben. 1861-1871
A Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2001 223' Az ügyész vádat emelt az apa, id. Zelizi Gábor ellen is. A törvényszék azonban azt állapította meg, hogy öt a vétkes vigyázatlanság súlya nem terheli. Azzal a megintéssel, hogy fiát az apai parancs iránti engedelmességre szigorúbban kötelezze, a vád alól felmentette. Az ügyész a büntetés súlyosbítása végett fellebbezéssel élt, a Kir. Tábla azonban az első bíróság ítéletét helybenhagyta. 5 6 2. Zákány András 25 éves böszörményi csizmadia 1862. március 6-án a házával átelleni puszta telken varjakat látott és rájuk akart lőni. Előbb azonban a kapu tetején kinézett az utcára, senkit nem látott, de nem gondolt arra, hogy a saját háza kelet felőli hátuljától is előléphet valaki, akit nem lehet látni. így aztán a ház fala és a hozzá csatlakozó utcaajtó közötti -5 hüvelyknyi- hézagon a puska csövét kidugta, azonban a lövés a célba vett varjak helyett éppen a ház kelet felőli hátuljától kilépett Nagy Albertnét találta el. Az orvosi vélemény szerint az asszony rögtön meghalt. A tényállásból kétségtelen -állapította meg a törvényszék-, hogy vádlott a halált nem szándékosan, hanem azzal a vétkes vigyázatlanságával követte el, hogy bent a városban, utcán keresztül, elővigyázatos körültekintés nélkül sütötte el a fegyvert. Arra figyelemmel, hogy eddigelé semmi bűnnel nem bélyegezte meg magát és az elhalt nő öreg férjének -kiszolgált tanácsnok volt- holtiglani gondviselésére, táplálására magát szerződésileg kötelezte, végül, hogy „a szerencsétlen eset után lelki töredelemmel magamagát foglyul adta fel", 6 hónapi rabságra ítélte és Nagy Albert részére 200 forint vérdíj megfizetésére kötelezte. Az ítélet ellen az ügyész és a vádlott fellebbezéssel élt. A Kir. Tábla „tekintetbe vévén vádlott feddetlen előéletét s azt, hogy a tény elkövetése egyedül a kellő vigyázat elmulasztásából eredett", a vádlottra kiszabott büntetést vas nélküli fogságra változtatta és a vérdíj összegét 40 forintra leszállította. A táblai ítélet ellen a vérdíj összegének leszállítása miatt az ügyész fellebbezést jelentett be. A Hétszemélyes Tábla a fellebbezést alaposnak találta. Figyelembe vette a meghalt nő férjének közhivatalt viselt állását, hatóságilag elismert nemes voltát, ezért a vérdíjat illetően a kerületi törvényszék ítéletét hagyta helyben. Ez azt jelentette, hogy vérdíjat 200 forintban állapította meg. 5 7 3. A böszörményi határban családjával tanyán élő Barna György 1862 tavaszán a főkapitányi hivataltól fegyvertartási engedélyt kért és kapott. 1862. 5 6 Az ítélet szövege a B. ügyek jkv. 1. kötetben 1861 június 7. No.29. sz.a. van bejegyezve. A periratokból csak a perjegyzőkönyv és a Kir. Tábla ítélete található a debreceni Kir. Törvényszék iratai VII. 2/c állag 10. Csomójában VI. 1878. 1657/1 sz. jelzet alatt 5 7 Uo. 1862.Fasc.5.C.No.l90.
