Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)
NAGY SÁNDOR: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete ellen elkövetett bűncselekményekben. 1861-1871
A Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2001 215' 6. Váczi Sándor 24 éves, nőtlen szabadságos katona, szoboszlői lakos 1869 március 17-én több társával együtt egy ismerősük házában mulatozott. Ifj. Bordán Bálint hívatlanul betolakodott és izgágáskodott. Miután minden kísérlet sikertelen maradt, hogy őt e reá nem tartozó lakomáról távozásra bírják, Váczi a botjával úgy fejbe ütötte, hogy másnap reggelre kimúlt. A törvényszék vádlottat emberölésben mondta ki bűnösnek. Tekintettel büntetlen előéletére és az orvosi bizonyítványban „kimondott azon enyhítő körülményre, hogy az általa ejtett sérelem az esetleg és egyénileg halálosak közé sorolandó", 1 évi rabságra ítélte. Az ítélet ellen az ügyész élt fellebbezéssel. A Kir. ítélőtábla azzal a változtatással hagyta helyben a törvényszék ítéletét, hogy a kiszabott büntetés kezdetét az első bíróság ítéletének meghozatala napjától kell számítani. 4 7 7. 1870. február 28-án egy olyan, emberölés miatt indított ügyben hozott ítéletet a törvényszék, amelynek sem vádlottja, sem sértettje nem volt hajdúkerületi lakos, az elkövetés azonban Vámospércs határában történt. Szabó András csarodai napszámos a vámospércsi határban az ital és élelmiszerek árusításával foglalkozó Mirkó József nagyrábéi születésű vádlott feleségével az elfogyasztott pálinka ára miatt szóváltásba keveredett. Amikor a szidalmazott nő a zaj lecsillapítása végett odakiáltotta a közelben tartózkodott mezőőrt, Szabó András még dühösebben szitkozódott és a kezében tartott bicskával támadási szándékkal nekiment az asszonynak. Erre a támadásra a vádlott a felesége és az ennek karján lévő kisgyermeke megoltalmazása végett felkapott egy ásót és Szabó András fejére egy ütést mért. Szabó azonnal lerogyott, mire a megrémült vádlott hideg vízzel locsolgatta. Szabó ettől annyira magához tért, hogy felkelt a földről és elindult, de nemsokára ismét összeesett. Másnap reggel a városházára eszméletlen állapotban bevitték és ott a halálos ütés következtében negyed napra meghalt. A törvényszék vádlottat emberölésben mondta ki bűnösnek. A büntetés kiszabásánál figyelembe vette, hogy az ütést a felesége és gyermeke veszélyeztetésének pillanatában követte el. Bár ásóval ütött, de olyan mértékben, hogy annak nyoma az ütés után nem látszott. Emberies érzületére mutat, hogy a lerogyott sértettet hideg vízzel locsolgatta, ekként ápolás alá vette. Mindezek kétségtelenné teszik, hogy nem gyilkolási, hanem csak sérelmezési szándék vezette. Az elkövetett cselekmény ezért szándékosnak nem tekinthető. Mindezek alapján a vizsgálati fogságban eltöltött idő beszámításával 1 évi, heti egy napi böjtöléssel súlyosított rabságra ítélte. Az ítélet ellen egyedül az ügyész élt fellebbezéssel, a Kir. ítélőtábla 48 azonban a törvényszék ítéletét indokai alapján helybenhagyta. 4 7 Uo. 1870.Fasc.5.L.No.3. 4 8 Uo. 1870.Fasc.5.L.No.228. Vi
